Élni a semmiért , vagy meghalni valamiért. - John Rambo
Egyszerre értünk oda a benzinkútra , Harry előhúzta a csomagtartóból a táskát és fegyvereket osztott. Nina és Melody nyugtatás képpen átöleltek de nem hatott , ők is ugyanolyan kétségbeesettek voltak mint én.
- Lehetőleg élve gyertek vissza . - mondtam és gyorsan átöleltem őket , Louis és Zayn már az autóban ültek miközben Harryvel összefonódtunk.
- Vigyázz magadra. - néztem a szemébe , nem csak Sidney miatt aggódtam . Mindenki miatt.
- Visszahozzuk. - ajka gyengéden érintkezett a homlokommal és elmentek. Csak néztem a kocsi után , minden olyan gyorsan történt.
- Brook mennünk kell. - mondta Niall , hátranéztem már mindenki a kocsiban ült csak én bámultam az immáron forgalom mentes utat. Beültem Niall mellé és elindultunk Jacksonvill felé.
- Visszajönnek , mindenki. - Niall gyengéd hangja megnyugtató volt de nem eléggé. Senki nem szólalt meg csak a rádió szólt , mindenki elmerült saját gondolataiban. Segíteni akarok nekik de mit tehetnék? Csak nagyobb galibát csinálnék. Aztán támadt egy ötletem. Fogtam a telefonomat és tárcsáztam Sidney számát , még biztos nem jutottak be a fiuk.
- Brooklyn pont időben! Most akartam fejbe lőni a drágát. - kirázott a hideg a hangjától. Most már végig csinálom.
- Ha őt megölöd ölj meg engem is. Itt vagyok , épp Jacksonvill felé tartok ,kapj el. - Niallnek kikerekedtek a szemei és kiakarta kapni a kezemből a telefont de nem sikerült neki.
- Brooklyn , Brooklyn ne nézz hülyének . Nem fogom egyedül itt hagyni mert amíg én elmegyek addig őt megmentik. De ne aggódj te is sorra kerülsz . - nem mondtam semmit , néma csöndben maradtam .
- Haló , haló! Ez rám csapta a telefont! Mit képzel ez a fruska? Azonnal menjetek utána! - tudtam ... a tervem bevált. Ha ennyivel akkor ennyivel segítek a srácoknak. Kevesebb ember könnyebb feladat.
- Te teljesen megbolondultál ?! Mégis mi a jó istent csinálsz ?! - taposott a gázba Niall , a lányok egymás szavába vágva sipítoztak de nem törődtem velük.
- Segítek a fiuknak! Állj félre.
- Hát te tényleg megbolondultál , a halálunkat akarod ?! - félrerántottam a kormányt de csak annyira hogy Niall kapcsolni tudjon és amint egyenesbe hozta a kocsit lefordult egy poros mellékútra.
- Ez megbolondult..- hajtogatta míg én kiszálltam a kocsiból és felnyitottam a csomagtartót. Mindenki kiszállt utánam .
- Jolvan , legyen de mégis mit akarsz fegyverek nélkül? - kérdezte Nina és a csomagtartót kezdte szemlélni. Előhúztam egy utazó táskát amiben csak kajának kellett volna lennie de én még a szállodában belecsempésztem pár dolgot.
- Okos , be kell vallanom nagyon okos. - adta fel Niall és mindenkinek dobott egy-egy pisztolyt. Elegem van abból hogy mindenki megakar védeni és törékenynek tart. Ennek vége , most én vagyok a soros.
- Pontosan célozzatok nem kéne elpazarolni a töltényt. - mondtam a csajoknak címezve , arról nincs kétségem hogy Niall pontosan lő.
- Jönnek. - mondta higgadtan Niall amint észrevette a hatalmas fekete terepjárót .
- Készen álltok?
- Legszívesebben beugranék a kocsiba és elhajtanék de ö..ja.. - mondta Nina amin elnevettem magam. Minnél közelebb ért a kocsi annál gyorsabban dobogott a szívem , a fejem lüktetett majd megláttam a másik irányból egy ugyanolyan autót full sebességgel száguldani és nem úgy tűnt mint aki leakar lassítani.
- Ugorj! - kiáltotta el magát Niall és pont időben ugrottunk félre és a 2 autó összeütközött. Amikor megláttam ki száll ki a rejtélyes másik kocsiból az állam a földem súrolta.
- Ki meri bántani a családomat ?! - kiáltotta és a vállaira akasztott géppisztolyokkal lőni kezdett a kocsira amíg ki nem fogyott a tölténye.
- Ezt nem hiszem el! Ezt most miért kellett ?! Most az egyszer én akartam elintézni!
- Bocs Brook , apai ösztön féleség. - megforgattam a szemeim és átöleltem Nick derekát aki szorosan magához húzott.
- Hogy kerülsz ide ? - kérdezte Niall és kezet fogtak
- Már napok óta itt vagyok és figyellek titeket , követem az eseményeket .
- Tehát amikor telefonon beszéltünk akkor?
- Akkor már itt voltam , biztos akartam lenni abban hogy jól vagy de ha így haladtok magatokra uszítjátok az itteni maffiát is.
- Ezt hogy érted? - kérdeztem értetlenül
- Megöltétek Dreser fiát , Dresernek az volt a terve hogy békét köt az itteni maffiával úgy hogy a fia és a vezető lánya összeházasodnak. Ezért volt Cole Miamiban , de hát ugye a terve nem jött össze. A maffia hazugsággal vádolja Dresert.
- Wow! Ezt te honnan tudod? - kérdeztem meglepve
- Vannak forrásaim , na de most ti itt 3-an elindultok Orlandoba odaadom a címet ott mondjátok azt hogy Nick Jones küldött titeket és kapni fogtok új fegyvereket és bevártok minket ,a többit majd ott ,mi Niallel a többiek után megyünk. Vigyázzatok az úton.
- De ti mivel akartok menni? Most törted össze a kocsid elejét! - néztem végig szegény autón.
- Attól még beindul , nem? - nevetett , megvárták míg mi is beszállunk a kocsiba és egyszerre indultunk el. Kötve hiszem , hogy azzal a kocsival messze jutnak.
- Mennyi idő mire odaérünk? - nyüszögött Nina de válaszolni nem tudtam mert tippem sincs hogy mikor érünk oda .Az út egyszerű volt , csak egyenesen kellett mennem , viszont az idő amit kocsiban töltöttünk borzalmas volt....4 óra . Harry totál átvágta a fejemet amikor Jacksonvillebe tartottunk ha ez volt 4 óra akkor az....inkább nem gondolok bele. A cím alapján odataláltunk a házhoz.
- Biztos ez az a ház? - kérdezte kételkedve Mel és újra megnézte a címet.
- Ez az..- mondtam és kiszálltam a kocsiból. A ház hatalmas volt és ijesztő. A festék már lepattogott néhány helyen és az ablakok is bevoltak törve . A környéken senki nem tartózkodott és minden ház ilyen vagy rosszabb állapotban volt.
- Én ide be nem megyek. - húzta le az ablakot Nina hogy halljuk egymást.
- Akkor drága itt maradsz , Mel jössz? - makacsul rázta a fejét és kidobott egy pisztolyt.
- Kössz..aranyosak vagytok. - lassan lépdeltem fel a házhoz vezető lépcsőfokokon és megnyomtam a csengőt. Nem lehet baj , Nick küldött ide , azt mondta a barátja lakik itt. Remélem nem a zombi mása fog ajtót nyitni. Pár perc múlva az ajtó nyikorogva kinyílt és meglepetésemre egy nagyon szép kb.5 éves kislány nyitott ajtót.
- Szia csöppség. - guggoltam le hozzá és a szívem megfájdult a gondolatra hogy itt kell laknia egy gyereknek.
- Maga meg kicsoda?
- Brooklyn vagyok , anyukád vagy apukád itthon van ? - kérdeztem mire szemei összeszűkültek és becsapta az ajtót ami annyira váratlanul ért , hogy seggre ültem.
- Nincs! - kiabálta ki és hallottam léptei zaját ahogy távolodik az ajtótól. Hát tényleg tündéri kislány... Segítségkérően a kocsi felé fordultam ahol nem láttam mást csak hogy a két szőke majd megfullad a röhögéstől. Kurva vicces... Felálltam és akkor meghallottam egy erőteljes férfi hangot.
- Ki volt az pici Amy?
- Csak egy hajléktalan , apám.- mi ?! a kis hazug! Újra becsöngettem és reménykedtem , hogy most már a férfi nyit ajtót.
- Nem vagyunk hajléktalanszálló ! Takarodjon innét! - mondta miközben olyan lendülettel nyitotta ki az ajtót , hogy az majdnem kiszakadt a helyéről.
- Nem vagyok csöves!
- Azt látom , mit akar?
- Nick Jones küldött. - mondtam amit mondanom kellett. A pasi szemei tágra nyíltak és alaposan végigmért.
- Mindig is nagy gazfickó volt , de hogy ilyen fiatal és gyönyörű lány legyen a párja. Még én sem hittem volna. Őszintén mit eszel rajta? A pénzét? - az állam a földet súrolta , meglepettségemben szinte szólni sem tudtam csak intettem a csajoknak hogy jöjjenek.
- Nem a nője vagyok .
- Akkor a lánya? Lehetetlen , hogy ilyen lánya legyen. - újra végignézett rajtam mire megforgattam a szemeimet. Ha még egyszer végignéz rajtam kikaparom a szemeit.
- Nem nem is a lánya de ez mindegy. Azért küldött , hogy fegyvereket adj. - szűrtem ki a lényeget amin elkezdett nevetni.
- Nektek ?! Fegyvereket , eltörik a kicsi kacsótok ha a kezetekbe veszitek. - elfogyott a türelmem , nem viháncolni jöttem ide. A padlóra szegeztem a pisztolyt és elsütöttem. A szemei kitágultak és hátrébb ugrott.
- Ez majdnem a lábam volt!
- Ha így haladunk a következő pontos lesz.
- Ugyanolyan vagy mint ő.... Na gyertek be. - intett és követtük a házba , nem lepődtem meg amikor megláttam a pókhálókat és a falon lógó ferde képeket. Ebből a házból szellemházat lehetne csinálni. A padló nyikorgott alattunk és a házat penész szag töltötte be. Átmentünk 2 szobán majd kinyitott egy ajtót és lementünk egy lépcsőn . Amikor kinyitotta az utána következő ajtót a szám tátva maradt. A plafonról aranycsillár lógott , a falon képek láthatóan igazi arannyal keretezve , akármerre néztem mindenhol a legdrágább dolgokat láttam.
- Meglepődtetek , mi? Most őszintén úgy nézek mi mint aki olyan házban lakik? - mutatott fölfele , hirtelen megjelent egy idős néni tálcával a kezében és elénk rakott egy halom sütit és teát.
- Ne kéressétek magatokat , egyetek . - mint a haramiák úgy csaptunk le a csokis sütire , ma még nem is ettem semmit .
- A fent látható körülmények csak figyelem elterelés , kinek jutna eszébe egy ilyen házba betörni ? Ezért megvettem poton pénzért és kialakítottam itt lent ezt a részt. Egyedül élünk itt a lányommal Amyvel , a feleségem itt hagyott minket valami utcazenészért pedig én megtudtam volna adni neki ,mindent értitek? Mindent...a lányomat dajka neveli , hiába van pénzem..ez nem élet..-senki nem kérdezte az életéről csak leültünk a kanapéra és belekezdett , átérzem Amy fájdalmát. Még ha nem is tudja még felfogni , hogy nem jön vissza az anyukája eljön az idő amikor igenis megérti. És azt az űrt amit ő érezni fog semmi nem fogja betölteni csak a harag.
- Na de lányok most meséljetek ti? Kik vagytok és honnan jöttetek?
- Elnézést , nem szeretnék bunkó lenni de mi nem beszélgetni jöttünk. - válaszolt helyettem Melody aminek őszintén megszólva örültem mert lehet hogy én egy kicsit túl bunkó voltam.
- Értem , de infóim szerint ti nem mehettek sehova amíg Nick ide nem ér. - nézte a telefonját és ránk villantott egy mosolyt
- Nem állt szándékunkban sehova sem menni .- nem hiszem el , hogy Nick még most is ellenőrizget minket de ezek szerint igazam lett , nem jutottak messzire a kocsival. 4 óra...több mint 4 órája mentek el segíteni és nem értek oda? Vagy már végeztek? A tenyerem izzadni kezdett , remélem sikerült nekik és mindenki épségben fog hazajönni. Miután kifaggatta Ninát és Melodyt rájött , hogy én semmit nem vagyok hajlandó mondani körbevezetett minket. A nappalin kívül még volt 6 vendégszoba és ezen kívül a gyerekszoba , a dajka hálója és a saját szobája. 2 fürdő és a konyha. Honnan van ennek a pasinak ennyi pénze?
- Gyertek , mutatok még valamit amit érdekesnek fogtok találni. - követtük a hálószobájába majd megállt a könyvespolc előtt.
- Amit most látni fogtok az a sírig titok marad számotokra. Nem tudom miért bízok meg ennyire bennetek de remélem az ösztöneim nem csalnak . - kihúzott egy könyvet és a polc elmozdult oldalra egy páncél ajtót felfedve előttünk. Beírta a kódot és a zárak kinyíltak , utat engedve nekünk. Amikor beléptem a házba azt hittem nagyobb meglepetés nem fog itt várni de most.....itt állok egy udvarnyi nagyságú szobában aminek a falain nem volt szabad terület , akármerre néztem mindenhol különböző fajtájú és minőségű fegyvereket láttam. Ha ezt a fiuk látnák....
- Válasszatok kedvetekre. - mosolygott .
- Ezzel szerintem várjuk meg a fiukat.- mondta Nina amivel sajnos egyet kellett értenem , nem értünk annyira ezekhez a dolgokhoz mint ők. visszasétáltunk a nappaliba és vártuk a fiukat.
- Mi lesz ha nem jönnek vissza? - hajtotta vállamra a fejét Mel
- Olyan nincs ..mindig visszajönnek. - hangoztattam egyre többször , hogy tényleg higgyenek abban amit mondok . Órákat ücsörögtünk a kanapén , a pasas Jack vagy Bob vagy Bill vagy mi volt a neve nem igazán emlékszem egyszer csak otthagyott minket azzal a mondattal hogy érezzük otthon magunkat. A dajka aki igazából mindent csinál hozott nekünk főtt ételt de senki nem evett belőle. Most nem tudok enni , minnél többet vártunk rájuk annál jobban görcsölt a hasam. Már besötétedett , már biztos mindjárt ideérnek vagy legalább úton vannak. Nina és Mel egymásra dőlve elaludtak míg én folyamatosan fel-le járkáltam a nappaliban. Már mindenki elment lefeküdni , 9 óra van. Mi a szar van már? Halkan kinyitottam az ajtót és felmentem a romos házba ahol sötétség honolt , csak az utca lámpái világítottak be a törött ablakokon. Kiléptem az ajtón és körülnéztem az utcán. Sehol egy lélek , minden ugyan olyan mint nappal. Az ajtóhoz botorkáltam és a zsebemből előhalásztam a kulcsot.
- Elmész néni? - összerezzentem a kislány hangjától , nem is hallottam hogy utánam jött.
- Miért nem alszol? Késő van. - fordultam hozzá és elraktam a kocsikulcsot.
- Nem találom a macimat , anélkül nem tudok elaludni.
- Jaj kicsikém gyere megkeressük a macidat. - fogtam meg a kezét és visszamentünk a házba. Legalább egy kis időre elterelem a gondolataimat. Lefele indultam a lépcsőn de Amy megállt.
- Itt fent hagytam el. - a szemöldököm az egekbe szökött
- Itt? - mutattam körbe , miért?! miért?! Kiráz a hideg ettől a helytől.
- Igen , fent az emeleten. - persze , fent az emeleten , hány 100 éves lehet ez a ház? Biztos nem engedném oda fel a gyerekemet.
- Akkor menjünk fel. - indultam el de a kislány meg sem mozdult
- Én nem megyek fel. - jelentette ki határozottan
- Egyedül menjek fel ? Nem kereshetnénk meg holnap VILÁGOSBAN a macidat? - hangsúlyoztam ki a világos szót hátha megérti hogy kibaszottul félek egyedül felmenni
- A macimat akarom! - kiáltotta hisztérikusan
- Nyugi! Nyugi! Nyugi! Csak ne hisztizz! Felmegyek a macidért te meg itt maradsz és megvársz jó?
- Dehogy várlak! Visszamegyek a világosba! - apám ezt a szöveget , megkeresem azt a hülye macit és visszamegyek én is. Hallottam ahogy becsukja az ajtót és egyedül maradtam. Háát azért egy kislány társaságában picivel jobb volt. Lefutottam a lépcsőn , hogy felkeltem Mel és Ninát hátha hamarabb megtaláljuk a macit de az ajtó zárva volt. Ezt nem hiszem el! A kis taknyos rámzárta az ajtót! Elővettem a telefonomat de hiába hívtam a csajokat nem vették fel. Kimentem , beszálltam a kocsiba és refivel megvilágítottam a házat , az utcai lámpák semmit nem érnek. Lassan , minden lépésemet megfontolva mentem fel az emeletre , a padló , a lépcső minden fából van kitudja milyen régi ez a ház . Egy rossz lépés és lent vagyok a földszinten. A lépcsőn felérve egy kisebb folyosóra értem ki ahol 2 oldalt szobák voltak , a végén ellehetett fordulni balra és ahogy mentem egy konyhába értem. És ha rámszakad a plafon? Mivan ha nem is vesztette el a maciját csak szívat? Igen , biztos csak szívat a kiscsaj. Leindultam a földszintre amikor hirtelen sötét lett és nem láttam semmit. Valaki lekapcsolta a reflektort , jó Brooklyn nyugodj meg. Elővettem a telefonom és világítani kezdtem vele. A másik kezemmel a falat tapogattam ami nem volt jó ötlet mert annyi pókhálóba belenyúltam hogy az valami hihetetlen. Ha leérek kinyírom azt a kiscsajt. Várjunk...5 éves , hogy tudná lekapcsolni a refimet? A szívem megállt egy pillanatra a gondolatra , hogy van még valaki rajtam kívül itt fent. Megszaporáztam a lépteimet és csak úgy suhantam a folyosón semmivel sem törődve , a padló hangosan nyikorgott alattam amitől mégjobban bepánikoltam. Motorzúgást hallottam amitől földbe gyökerezett a lábam , hallgatóztam , hogy ki lehet az és amikor meghallottam Zayn hangját hatalmas mosoly terült szét az arcomon és újra rohanni kezdtem lefele de az egyik lépcsőfoknál megcsúszott a lábam és borultam , csak a lépcső alján álltam meg . A fejem nagyon fájt és a bokám is , biztos bevertem esés közben. Láttam ahogy nyitódik az ajtó és legszívesebben felugrottam volna de nem tudtam , ahogy felakartam állni megszédültem és a bokámba hatalmas fájdalom nyílalt. Nem kell engem másnak megölnie , megölöm én magam. A srácok hangos nevetés kíséretében jöttek be és ahogy Nick belépett automatikusan felkapcsolta a villanyt. A szemem tágra nyílt a döbbenettől.
- Brooklyn te meg mi a jó istent csinálsz? - Nick szemei is kitágultak az értetlenségtől.
- Ti éltek!! Nem is tudjátok mennyire örülök nektek! Tudjátok legszívesebben a nyakatokba ugranék de nem fog összejönni , valaki felhúzna a földről? - hadartam , Harry egyből a segítségemre jött és felhúzott a földről de csak az egyik lábamra tudtam ráállni. Az arcomat fürkészte aztán elnevette magát.
- Mit röhögsz? - emeltem rá a tekintetem , nem olyan mulatságos ha az ember nem tud felállni
- A hajad tele van pókhálóval , és az arcod is tiszta por.
- Mi?! ne már! - egyből a hajamhoz nyúltam hogy kiszedjem valamennyire a mocskot de Harry elhúzta a kezem.
- Annyira gyönyörű vagy ..még piszkosan is. - letörölte a kezével az arcomról a piszkot , érintésére a szívem őrült sebességgel kezdett dobogni
- Annyira féltem , hogy nem látlak többet. - bukott ki a számon ez a mondat , ahogy Harry szemeibe néztem ..egyszerűen..elvarázsolt..
- Hát még én..- mondta és szemeibe nézve láttam , hogy őszintén beszél , karjait szorosabban fonta körém , magához húzott és fejét a nyakamhoz fúrta , még soha nem ölelt ilyen szenvedéllyel .
- Khm..engem akartak megölni de ő az első akit megölelsz? - Sidney hangjára hatalmas öröm lett urrá rajtam és egy lábon ugrálva a karjaiba estem. Olyan szorosan öleltem amennyire csak tudtam. Olyan régen találkoztam vele , olyan régen hallottam a hangját és most itt áll előttem. A szemei tisztábbak , a bőre simább , szebb mint valaha.
- Annyira hiányoztál. - mondtam és alig tudtam visszatartani könnyeimet.
- Hidd el , te is nekem .- hosszú ölelés után sorba mindenkit megöleltem és amennyire tudtam szemügyre vettem , hogy épségben vannak -e. Harry a karjaiba kapott és lecipelt a lépcsőn ahol meglepetten tapasztaltuk , hogy zárva van az ajtó. Még mindig...
- Ó az a kis fruska! - mondtam dühösen , már cseppet sem találom aranyosnak azt az ördögfiókát.
- Kiről beszélsz? - kérdezte Sidney és nem zavartatva magát , dörömbölni kezdett az ajtón.
- Amyről. Azt hazudta hogy elvesztette az emeleten a maciját és felküldött a sötétbe ráadásul még rám is zárta az ajtót hogy még véletlenül se tudjak bemenni! Felkapcsoltam a refit , hogy bevilágítsa a házat mert ki gondolta volna hogy ebben a házban van villany de amint felértem pár perc múlva valaki lekapcsolta és semmit nem láttam. Aztán bepánikoltam és futottam , majd meghallottam Zayn hangját és leestem a lépcsőn. Pokoli kislány ez! - mindenki röhögni kezdett a történetemen , szerintem annyira nem vicces. Mel nyitott ajtót és amikor meglátotta a srácokat és Sidneyt mindenkit megölgetett szintúgy Nina aztán megjelent a pasi. Mindenki nagyon fáradt volt így a beszámolót holnapra hagyták , felosztottuk a szobákat és egy forró zuhany után bedőltem Harry mellé az ágyba. Még le se feküdtem de már a karjai körülöttem voltak és magához vont. Ahogy végigsimítottam oldalán éreztem , hogy egy kötés van rajta. Lerántottam magunkról a takarót , kimáasztam az ágyból és odaugráltam a kapcsolóhoz és felkapcsoltam a villanyt.
- Meglőttek ?! És még csak nem is mondtad? - a kötés láttán összeugrott a gyomrom és Harry képét látva biztos elfehéredtem.
- Hé-hé nyugi! El ne ájulj nekem! Semmi bajom , csak egy lövés , túlélem. - állt fel és a kezei közé fogta az arcomat
- Miattam van.
- Ezt most fejezd be ! Emlékszel mitmondtál amikor összevesztem a srácokkal?
- Ebben az egészben én is úgyanúgy benne vagyok mint ők.
- Pontosan , ebben az egészben én is benne vagyok. Én döntöttem el hogy vigyázok rád , én döntöttem el hogy elmegyek a nővéredért. Én döntöttem el , hogy ha kell meghalok érted Brooklyn. - a mondat végét olyan hangsúllyal mondta , hogy megremegtek a térdeim. Arca miliméterekre volt tőlem , nem bírtam tovább , beletúrtam a hajába és magamhoz húztam. Nyelveink táncot jártak , megemelt , a dereka köré helyeztem a lábam . Lekapcsolta a villanyt és lassan visszahelyezett az ágyba és fölém emelkedett. Annyira hiányzott , az ajkai , a csókja , mindene... Vártam a következményeket de egyre lassabban és lágyabban kezdett csókolni. Magunkra húzta a takarót és elváltak ajkaink . Még kaptam egy puszit a számra és legördült az oldalamra , a mellkasára hajtottam a fejem miközben a hátamat simogatta. Egyetlenegy mondat járt a fejemben amit soha a büdös életben nem fogok elfelejteni.
Ha kell meghalok érted.
