* 3 év múlva *
- Brooklyn siess, elkésünk a melóból! Nick
megöl!!!
- Sietek!!! – gyorsan felkaptam magamra a
szokásos egyenruhánkat fekete magas sarkú , rácsos harisnya , fekete
miniszoknya és fehér ing. Magamra kentem egy kis rúzst, szempilla spirált és kihúztam
a szemem. A hajamat is begöndörítettem volna de Sidney elhúzott a tükör elől
így szög egyenes maradt .,
- Most azonnal indulunk, nem érdekel a hajad
jó az ! – leintettünk egy taxit és 20 perc késéssel megérkeztünk a bárba. Ledobtuk
a táskánkat az öltözőbe, megigazítottuk a sminket és kimentünk , sajna Nick
elkapott.
- Lányok mit mondtam nektek a pontos
érkezésről!? Halálra izgultam magam tudjátok, hogy nem szeretem ha egyedül
mászkáltok ilyen későn örüljetek hogy nem mentem értetek! – elnevettük magunkat
Sidneyvel , Nick mindig is ilyen volt , apáskodó, de csak velünk, mi voltunk az
úgy nevezett kedvencei velünk mindig is kivételezett , tudom nem fer a többi
lánnyal szemben de úgy viselkedett velünk mintha a lányai lennénk. Gyorsan
beálltunk a pult mögé és adogattuk az italokat , épp a visszajárót számoltam,
amikor valaki megszólított.
- Szia, gyönyörűség! – ezt a hangot bárhonnan
megismerem ő az ,, minden nap minden este ugyan így köszön és ugyanekkor.
- Harry mit kérsz?
- A szokásosat, téged.
- Szokásosan most sem kapsz meg – odaadtam
neki a sört és dolgoztam tovább. Hát igen ő Harry Styles akibe én hülye
beleszerettem ,régen Melodynak igaza volt, rám szállt de ennek ellenére semmi
bajom sincs vele mert még sosem ért hozzám úgy.. amióta először meglátott
magának akar persze sose mentem bele a dologba, Harrytől mindenki fél a
környéken, ha megjelent a bárban senki nem mert még csak rám nézni sem aki
viszont megejtette azt a hibát hogy olyat mondott vagy megérintett az hamar
megcsodálta a padlót. Hihetetlen hogy mekkora tekintélye van az egész városban
pár haverjával együtt. Emlékszem amikor először megláttam már akkor is nagyon
jól nézett ki de most! Jó lehet hogy azóta begyűjtött jó pár tetoválást meg pár
fém is ékeskedik az arcán de ettől függetlenül hogy kívülről változott belülről
cseppet sem mindig ugyanaz a perverz,mocskos,önfejű,hirtelen haragú,agresszív
Harry lesz. Tudom ez mind negatívum de higgyétek el van neki jó oldala valahol
legbelül amit senki sem ismer.
- Brook ne csináld ezt !, Mindenki tudja,
hogy belém vagy zúgva!
- Ezek szerint rosszul tudják!
- Styles hagyjad már a húgomat!
- Sidney! Örülök, hogy látlak – Sid sosem
kedvelte Harryt tudta hogy milyen és én is, csak Sid tisztában van vele hogy én
mennyire szeretem Harryt és mennyit sírtam
amikor nem egyedül távozott. Tudom, hogy nem érez irántam semmit csak meg akar
dönteni én meg nem akarok egy újabb trófeája lenni , próbálom legyőzni az
iránta táplált érzéseimet de sehogy sem sikerül.
- Rendben.
- Mi rendben?
- Látom, hogy nagyon ellene vagy a dolognak
így egyezzünk meg valamiben .- felsóhajtottam és felé fordultam.
- Na, mond!
- Próbáljunk meg barátok lenni– na itt jött
az hogy elröhögtem magam. Vártam, hogy ő is röhögjön ,de csak egy komoly
pillantást kaptam. Nagyon fura hogy pont ez az ember akarja azt, hogy barátok
legyünk , próbáltam átrágni a dolgokat de sehogy sem volt logikus a
gondolkodása vagy csak célra törő sem. Vagy igen?
- Ó, te komolyan gondolod…. Nem tudom, majd
még meggondolom.
- Mit kell ezen gondolkodni?
- Jó, de vannak szabályok. – most ő röhögött
és én vágtam komoly arcot.
- Na, te úr isten , mik lennének azok a
bizonyos szabályok?
- 1. nem próbálkozol semmivel közelebb
kerülni hozzám, mint barát 2.nem teszel megjegyzéseket 3. ö…asszem ennyi
- Rendben – kezet ráztunk és itt jött az hogy
Sid megragadta a karom s félrehúzott az egyik sarokba. Miért mindenki a karomat
rángatja?
- Mit csinálsz?
- Hogy hogy mit csinálok?
- Mibe kevered magad te lány?!
- Csak barátok vagyunk Sid! – kínosan
felnevetett, legyintett egyet és fejcsóválva elment.
- De ne mond, hogy nem figyelmeztettelek! –
kiabált vissza, egy pasi jött oda hozzám olyan 25 év körüli és alaposan
végigmért.
- Először vagy itt? - meredtem rá kisebb undorral az arcomon
- Igen szivi, mi a neved?
- Hát akkor örülök, hogy láttalak szerintem
többet nem foglak vagy ha igen nem fogsz hozzám szólni abba biztos lehetsz. –
először nem értette, hogy miről beszélek de amikor elmentem tőle a szemem
sarkából láttam hogy rájött. Az az igazság hogy teljesen biztonságban érzem
magam, ha Harry a közelben van , másnak lehet hogy idegesítő lenne,félelmetes
meg stb…de én pont az ellentétét érzem. Hát igen egy biztos többet nem fog
szivinek szólítani. Nick szokásosan az ajtóban állt ő volt a főnök és egyben a
kidobó ember is. Ma este szokásosan rengetegen voltak, mindenki pörgött .
- Brook megjött már Jack?
- Ki?
- Az új zenész!
- Még nem láttam, vagyis nem jelentkezett.
- Akkor nyomás a színpadra!
- Ki?! Én?
- Igen te , mindenki tudja, hogy nagyon jó
hangod van szóval tűnés!
- De Nick! – nem volt választásom felmentem a
színpadra , előtte beszéltem a Dj-vel és berakattam a kedvenc CD-m. . Fogalmam sem volt,
hogy mit az első szám de megkönnyebbültem mikor a kedvenc számom elindult Britney Parfüme. Elvesztem a dalban a taps vihar hozott vissza a valóságba,
szerencsémre megjött az új zenész így nem kellett többet énekelnem. Szeretek
énekelni meg gitározni is, de amióta anyuék meghaltak valahogy nem nagyon
énekelek kiskoromban mindig nekik adtam előadást játék gyanánt , tini koromban
a tükör előtt gyakoroltam és apa tanított gitározni is de ennek vége…Sidney
csak lopva rám mosolygott szegénynek egy
percnyi szabad ideje sem volt így nekem sem , amilyen gyorsan csak tudtam
beálltam a pult mögé és tovább dolgoztam. Harry valami csajjal beszélgetett, de
amikor odaértem elküldte.
- Figyi Brook holnap este lesz egy buli az
egyik haveromnál nincs kedved eljönni? – itt Sidre néztem, aki hevesen rázta a
fejét , de hát nem tőle függök, nem vagyok már gyerek.
- Persze mikor? – Harry elmosolyodott és
közelebb hajolt.
- 8-ra érted megyek, és nehogy elmerjetek
indulni egyedül haza! – nyomott egy puszit az arcomra, aminek hatására az
egekig szökött a pulzusom , te jó isten mibe mentem én bele.
- Brooklyn Jones! Szó sem lehet róla, hogy
elmész abba a buliba! Főleg nem Harryvel!
- Jajj fejezd már be Sid , nem lesz semmi
baj, 19 éves vagyok, ne bánj velem úgy mint egy gyerekkel. –elviharzott .Most
jön az, hogy megy Nickhez elmond mindent és bezárnak a lakásba de meglepetésemre
csak még mérgesebben tért vissza. Ezek szerint Sid ma este vesztett. A zene
kezdett egyre rosszabb lenni pár perc múlva már sörös dobozokat dobáltak a
színpadra, aminek köszönhetően Jack szinte sírva kifutott , tudtam mi a dolgom
felvonultam a színpadra és énekelni kezdtem. Nick a hangomra kijött az irodából
és kérdő pillantásokat küldött, megrántottam a vállam és az ajtó felé mutattam
csak megrázta a fejét és visszament a kuckójába. Általában engem a vendégek
szívesen hallgatnak és én is imádtam nekik énekelni csak az eleje szokott egy
kicsit bátortalanul menni. Zárásig énekeltem közben egyre fogyadoztak a
vendégek és mire végeztem az utolsó számmal már csak a dolgozók és Nick nézett
engem. Fáradtan lépkedtem a többiekhez, akik épp beszéltek valamiről de amikor
odaértem abbahagyták.
- Ismerlek titeket, mit nem akartok
elmondani? – Sid és Nick egyszerre kezdtek el beszélni mindenféle hülyeségről,
amiből kb. semmit nem értettem.
- Na, jó,arra gondoltunk hogy én is elmegyek
veled a buliba.
- Sid már ezerszer elmondtam, hogy nem vagyok
gyerek és tudok magamra vigyázni, de ha akarsz már amúgy is régen voltunk bulizni!- elköszöntem mindenkitől , Sid még beszélgetett ezért felkaptam a táskám és egyedül elhagytam a helyet .Szerencsétlenségemre elkezdett csöpögni az eső
aztán mintha varázs szóra csinálták volna szakadni kezdett. Semmi kedvem nem
volt magas sarkúban futni meg amúgy sem + még a zebrán is piros volt a
jelzőlámpa. Már vagy 5 perce áztam mikor megállt mellettem egy kocsi és lehúzta
az ablakot.
- Tudod gyönyörűségem ez a lámpa már vagy 2
hónapja elromlott,elvigyelek? - bepattantam Harry mellé és levettem a cipőm ,
ismerem annyira már Harryt, hogy nem fog velem semmit csinálni csak hazavisz.
- Ez is csak velem történhet meg, összeveszek
mindenkivel , csurom víz vagyok a fehér ingem teljesen rám tapadt és totál
átlátszik és…és…. – Harry elindult és jól kiröhögött.
- Ne röhögj már, nem vicces!
- Néha rosszabb, vagy mint egy hisztis kisgyerek!
- Talán úgy is nézek ki! – felém fordult és
alaposan végigmért, egy perverz mosolyt küldött mire belebokszoltam a vállába.
- Meg ne szólalj!
- Pedig lenne mit mondanom! – kinyújtottam rá
a nyelvem és lehajtottam a tükröt , bár ne tettem volna 2 szempár nézett vissza
hátulról , egy hatalmasat sikítottam,
aminek köszönhetően Harry beletaposott a fékbe és majdnem lefejeltem a
szélvédőt.
- Most meg mi a bajod? – kérdezte, de
hátrafordultam és a röhögéstől fuldokló srácot bámultam.
- Te meg ki vagy és mióta ülsz itt? A szívrohamot hoztad rám.
- Bocsánat , nem állt szándékomban és már elég régóta itt ülök.
- És miért nem köszöntél?
- Kellett volna? Amúgy Louis vagyok!
- Brooklyn …- mondtam és visszafordultam , a
srácon fehér póló volt, amin átlátszódtak a tetkói, nem volt szabad felület a
felső testén és egy szemöldök piercing is ékeskedett az arcán. Ha Harryt
figyelem dettó ugyan ez . Harry befordult egy mellékutcába, ami teljesen más
irányba volt, mint amerre kellett volna mennünk.
- Hova megyünk?
- El kell intéznem valamit..
- Jó de siess. – nem tudom mi dolga lehet de legalább hazavisz feltekertem a fűtést és néztem, hogy
hova is megyünk. Pár perc múlva csörgött a telefonom.
- Harry Nick meg fog ölni.
- Nyugi majd beszélek vele! Nem lesz bajod.
- Nem engem! Téged.. – felvettem a telefont
Sid magas, vékony hangon szólt bele és kezdett kioktatni és kérdezősködni. Ezek szerint még mindig a bárban van.Egy
kicsit elemeltem a telefont a fülemtől mert féltem hogy megsüketülök , Louis
és Harry feje már vörös volt próbálták vissza folytani a röhögést de nem
sikerült nekik , kitört belőlük.
- Brook itt vagy?! Kikkel vagy? És hol?
- Nyugi Sidney jól vagyok , fogalmam sincs,
hogy hol és szerintem tudod…
- Te lány hányszor mondtam már neked, hogy
messziről kerüld el Harryt?! – a mondat végénél Louis kikapta a telefont a
kezemből és beszélni kezdett.
- Sidney! Hogy beszélsz szerencsétlen
lánnyal?! 19 éves azt csinál, amit akar!
- Te meg ki a jó isten vagy? – mindent
hallottunk Louis kihangosította a telefont.
- Louis vagyok és ígérem épségen és még
szűzen hazavisszük Brookot. – kikaptam a telefont a kezéből és kinyomtam.
- Honnan szeded, hogy még szűz vagyok?
- Hát gondolom…vagy nem?
- Nem veletek fogom megbeszélni a szexuális
életem, de ha már annyira kíváncsi vagy Louis nem vagyok az! – Harry komoly
arc kifejezéssel nézett rám aztán hátra Loura , nem tudom, hogy ez mit szokott
jelenteni Harrynél de Lou hátradőlt és az út többi részében szerényebb volt és
nem kérdezgetett olyan dolgokat.Amúgy nagyon aranyos és jó fej srác itt látszik
hogy nem minden a külső. 20 perccel tovább tartott az út, mint általában Harry tényleg megállt egy ház előtt de csak azt láttam hogy beszél valami pasassal ami kb .tartott 2 percig aztán jött is ,a házunk előtt már
ki akartam szállni de aztán eszembe jutott egy bizonyos dolog.
- Harry..izé lehet, hogy holnap Sid is eljön
a buliba…
- Nem baj, majd Lou lefoglalja.
- Abban biztos lehetsz!- itt mind a hárman
elröhögtük magunkat aztán kiszálltam a kocsiból.
- Köszi, a fuvart , sziasztok! – mondtam
végül és felbattyogtam a lépcsőn, kikotortam a táskámból a kulcsot és bementem.
Sid a kanapén ült betakarózva és valami szappan operát nézett.
- Ilyen szörnyű nővér vagyok?
- Sidney nem erről van szó…egyáltalán nem
vagy rossz nővér csak túlságosan féltesz.
- Te is ezt tennéd a helyemben , én csak
félek, hogy valami bajod esik és téged is elveszítelek.
- Sid én is elveszítettem anyuékat és
természetesen én is féltelek, de neked nem ezzel van a bajod , ismerlek és már
napok óta látom rajtad hogy valami baj van , csak rajtam töltöd ki és ezzel a
dologgal próbálod leplezni.
- Na,
látod Brook , teljesen igazad van, de ha lehetséges most inkább lefeküdnék,
majd holnap reggel találkozunk…- bólintottam és én is felvonultam a szobámba ,
nem tudom mi a baja Sidnek de remélem semmi komoly.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
