21.fejezet

Nem tudtam szabadulni a szorításából , az ujjai belemélyedtek a bőrömbe. Ütöttem , rúgtam , küzdöttem de semmi nem történt. Tehetetlen voltam , testem már már feladta a harcot aztán oldalra pillantottam és észrevettem a pisztolyt. Lelőttem. Megöltem...

Szemeim kipattantak és a hajam teljesen rátapadt izzadt testemre. Úgy ébredtem mint akit leöntöttek egy vödör vízzel.
- Hé , jól vagy? - a hangjából aggodalmat szűrtem ki de biztos csak képzelődőm. Lehúztam az ablakot hogy levegőhöz jussak mert még mindig éreztem hogy fuldoklom. Már órák óta kocsikázunk és lassan besötétedik.
- Vezessek? - kérdeztem miközben Harry egy hatalmasat ásított.
- A legközelebbi városban megállunk és megszállunk valahol.- bólintottam és a tájat kezdtem kémlelni. Gyilkosnak érzem magam. Erre innom kell , a hátsó ülésről előhalásztam a kakaót ( nem tudom miért ez mindig megnyugtat) a számhoz emeltem az üveget és abban a pillanatban belementünk egy gödörbe és a kakaó majdnem rajtam landolt. Gondoltam biztos véletlen volt de amikor ezt már harmadszorra játszottuk el kezdtem kételkedni. Oldalasan Harryre pillantottam aki láthatóan élvezte bosszankodásomat.
- Szivatsz Styles? - nagyon jól fog telni az út további része ha szomjaznom kell. Kicsit előrébb hajoltam és alaposan megnéztem az utat hogy mikor lesz gödör és kaptam az alkalmon de nem tudom hogyan Harry talált egy gödröt és elérte célját , az üveg tartalma rajtam landolt.
- Ezt most miért?! Most örülsz a fejednek?!  - kérdeztem felháborodva és kicsatoltam az övemet
- Az út unalmas valamivel izgalmassá kell tenni - vigyorgott kajánul és tuti nem a kakaós incidenst találja izgalmasnak. Hátramásztam a hátsó ülésre és egy gombnyomással előredöntöttem az egyik ülést hogy hozzáférjek a csomagtartó tartalmához. Elővettem egy sima fekete pólót és visszaállítottam az ülést.
- Ne less! - mondhattam én , szinte mindenhogyan hátralátott még az sem segített hogy hátatfordítottam és az ülés háttámlájával szemben ültem és akkor jött az amire egyáltalán nem számítottam. Harry hatalmasat fékezett amitől elvesztettem az egyensúlyomat és bezuhantam a két első ülés közé. Na ez rohadtul fájt ugyanis a derekam még mindig nem gyógyult meg és sikeresen ráestem a kézifékre.
- Cica! - lehúzódott az út szélére és leállította a motort.
- Lesz neked mindjárt olyan cica. - puffogtam miközben megpróbáltam kikecmeregni az ülések közül . Tervem az volt hogy az egyik kezemet ráteszem Harry combjára a másikat az anyósülésre és felnyomom magam. Na hát ez nem sikerült mert Harry combja helyett egészen másra tettem a kezem így amikor Harry beszélni kezdett nyitva maradt a szája de egy szó sem jött ki a száján , éreztem hogy megfeszülnek izmai.
- Úristen! Bocs! - emelkedett oktávokkal feljebb a hangom és elvettem a kezem.
- Öltözz fel! - nézett végig rajtam ugyanis melltartóban feküdtem mellette , kiszállt a kocsiból így könnyítve öltözködési célomat. Nagy nehezen de kimásztam az ülések közül és sikeresen felvettem a pólómat , egy életre megtanultam hogy soha ne üljek háttal a szélvédőnek. Sehol , semmilyen körülmények között se. Harry lassan már 10 perce kiszállt a kocsiból de még mindig nem jött vissza. Mit csinál ez? A visszapillantó tükörből semmit sem láttam és akárhogyan próbálkoztam semmit nem láttam a kocsiból így kiszálltam. Körülnéztem merre lehet Harry és akkor megláttam egy kiscicával közeledni . Á....szóval nem is rám mondta hogy cica. A látvány egyszerre volt elragadó és fura is.
- Mit tervezel vele? - léptem mellé és megsimogattam a cicát amitől egyből dorombolni kezdett.
- Nem fogom itt hagyni az út szélén. - mondta és azzal a lendülettel beszállt a kocsiba a macskával együtt...nem fogja túlélni...Beültem és az ölembe helyeztem a macskát. Egy jó óra múlva meg is érkeztünk egy szállodához és amint megláttam a táblát hogy állatot bevinni tilos fogtam egy táskát és beleraktam az új társunkat reménykedve hogy nem fog nyávogni és nem is fog megfulladni. Sikeresen elfoglaltuk a szobát és azzal a lendülettel bezuhantam az ágyba. Harry telefonja csipogott jelezve hogy üzenete jött kíváncsi tekintettem néztem rá de az arcáról semmit nem lehetett leolvasni.
- Brooklyn lesz egy látogatónk. - értetlenül néztem Harryre , ki az a hülye aki utánunk jön miközben megakarnak ölni? Nem telt el 10 perc a látogatónk meg is érkezett.
- Na gyerekek megjöttem . - toppant be Anne , Harry édesanyja és 2 utazótáskát dobott elénk. Köszöntem és kíváncsian magamhoz húztam volna az egyik táskát de az olyan nehéz volt hogy alig tudtam megmozdítani.
- Ebbe meg mi a jó isten van?  - felcsillant a szeme láthatóan már várta a kérdést és elénk tárult a táska tartalma. A táska tele volt különböző fegyverekkel és töltényekkel aminek Anne mind elmondta a nevét és hogy hogyan használjam mert csak hozzám beszélt. Gondolom Harrynek ez nem újdonság. Tátott szájjal meredtem a gyönyörű és törékeny nővére aki most talpig feketében , fűzős bakancsban és pisztollyal az oldalán áll előttem miközben igazi rajongással beszél a fegyverekről. Kigondolta volna hogy a bájos ápolónő munkán kívűl felölti a feketét és kész akár embert is ölni.
- Hogy talált meg minket? - egyből rávágta hogy tegeződjünk
- Nyomkövetőt szereltem a fiam kocsijába és a telefonjába is van egy. Kell mert ha baj van tudnom kell hogy kinek és hol kell szétloccsantanom a fejét. - szavai hallatán az egekbe szökött a szemöldököm és őszintén kicsit kezdek félni. Ők ketten bebizonyítják a tényt hogy az alma nem esik messze a fájától. A másik táskában kaja volt tömérdek mennyiségben. Épp mondani akartam valamit amikor kétségbeesett nyávogást hallottam. A cica! A táskához ugrottam és kivettem szerencsétlent a ruháim közül.
- Itt van 2 repülőjegy , kicseréljük a kocsikat és meg ne forduljon a fejetekben London felé jönni sőt az országba se gyertek vissza. a macskát elviszem. - jelentette ki és már az ajtó túl oldalán volt. Megnéztem a repülőjegyeket mind a kettő Miamiba szólt. Honnan tudta? Senkivel nem beszéltünk ..de ahogy az előbb láttam tuti valahogyan kinyomozta.
- Nem is gondoltam hogy anyukád ennyire...
- Ijesztő? - kérdezte már nevetve
- Kicsit...de nem azt akartam mondani.. - nevettem már én is de nem találtam rá a megfelelő szavakat , az ablakhoz sétáltam és néztem ahogyan elhajt a parkolóból. Irigylem a bátorságát.. Amíg Harry kereste a legmegfelelőbb rejtekhelyet a védelmi eszközeinknek én elővettem a térképet és az utunkat tervezgettem , nem maradhatunk egy helyben sokáig.
- Mit tervezel? - huppant le mellém Harry amikor már teljesen feladta a tervét és csak simán táskástól bedobta az ágy alá.
- Hogy hova megyünk miután megtaláltam a nővérem. - közöltem és összehajtottam a térképet.
- Brooklyn..élvezd egy kicsit az életet . Ha így folytatod az egész arról fog szólni hogy menekülünk. Jártál te már Miamiban? Mert én nem..élvezzük ki hogy ott vagyunk mert lehet hogy soha nem jutunk már el oda. - rászegeztem a tekintetem , igaza van. Még nem is vagyok annyira életveszélyben...na jó de de már most azt tervezgetem hogy mindennap nap máshova menekülök nehogy rámtaláljanak. Ugyan már ! Hogyan találnának rám ?! A gondolataimtól felkacagtam mire Harry furán nézett rám.
- Csak valamin elgondolkoztam..- hebegtem és inkább elmentem lezuhanyozni. Gondosan bezártam kulcsra az ajtót , lezuhanyoztam és amikor kiléptem a kabinból akkor eszméltem rá hogy nem hoztam se pizsit se fürdőlepedőt. Na gratulálok Brooklyn! Körülnéztem hátha találok valamit amit magamra kaphatok de a szekrényekben semmi nem volt. Milyen szálloda az ahol nincsen a szekrényekben fürdőlepedő? Most vagy kinézek és kisurranok ruháért meztelenül vagy picit kinyitom az ajtót és szólók Harrynek. Semelyik sem jó mert Harry tuti észrevenne ha kisurranok és nincs olyan ajtó ami eltud rejteni Harry elől. Kezdtem fázni is , még vagy 3-szor átkutattam mindent de ugyanúgy nem találtam semmit.
- Brook jól vagy? - kopogott be az ajtón Harry
- Persze , miért? - kérdeztem a legtermészetesebb hangomon.
- Mert már vagy 15 perce elzártad a vizet és néma csendben vagy a fürdőszobában. Ugye nem akarod megölni magad? - nem is rossz ötlet
- Adsz be törölközőt? - kérdeztem kissé félve a választól de nem hallottam mást mint a röhögést.
- Most komoly? Azért vagy bent mert nem vittél semmit magaddal?
- Harry! Fázom! - sürgettem mert tényleg fáztam , kinyitottam az ajtót résnyire és vártam , vártam de semmi.
- Mi a jó istent csinálsz? - bújtam teljesen az ajtó mögé és csak a fejemet dugtam ki ami elég rendellenes pozíció volt.
- Van egy kis gond...Semelyikőnk sem rakott fürdőlepedőt.
- Tuti szivatsz!
- Nem..komolyan mondom...
- Akkor kérek egy pólót , bugyit , melltartót és még egy pólót. - a hideg kirázott attól hogy Harry most a fehérneműim között fog turkálni de nincs választásom. Hallottam a lépteit és kinyújtottam a karom hogy adja oda a cuccokat de elhúzta előlem. Persze..hogyan gondolhattam hogy csak úgy odaadja?
- Gyere ki érte..- na meg a ...
- Harry ha én innét kijutok úgy megverlek hogy felkelni se tudsz majd a földről! - ez tuti nem fog összejönni mert mi vagyok én Harryhez képest!? De akkor is megütöm párszor , jó párszor. Mégegyszer körülnéztem a fürdőben de most a szekrények tetejét is megnéztem és amikor megláttam hogy van ott egy köpeny legszívesebben a falhoz vagdostam volna a fejem. Poros volt..nagyon poros , biztos itt felejtették..Kiráztam és belebújtam , kirontottam a fürdőből egyenesen Harrynek aki futni kezdett és olyan hangosan röhögött rajtam hogy az valami hihetetlen.
- Gyere ide Styles! - futottam utána és mint két 5 éves kergetőzni kezdtünk a szobában. Át az ágyon , az asztal körül mindenhol és ahogy leléptem a szőnyegről rá a parkettára hatalmasat tanyáltam de már olyan közel voltam Harryhez hogy megtudtam fogni a pólóját és magammal húztam. Nem tudta abbahagyni a röhögést , életemben nem láttam még Harryt így és ennyit nevetni valamin.
- Örülök hogy jól szórakozol rajtam..- mondtam élesen és csak feküdtünk egymás mellet , ránéztem és abbahagyta a röhögést , farkasszemet néztünk és egyszerre tört ki belőlünk a röhögés , ez mindent felülmúl amit eddig Harryvel csináltam.

* másnap*

Korán reggel leléptünk a szállodából és taxival elmentünk a repülőtérre. Aztán rájöttünk hogy rohadtul nem tudjuk átvinni az egyik utazótáska tartalmát így egy kicsit leblokkoltunk a bejárat előtt. Harrynek támadt egy ötlete és bemászott a kerítésen és valahogyan felcsempészte a táskát a repülőre , hogy hogyan..az nekem is örök kérdés marad.A repülőn folyamatosan azon gondolkoztam hogy hogyan találhatnám meg Sidneyt. Felhívni nem hívhatom fel mert nem fogja felvenni , Louis enyhén kiakadna ha mindenről kipakolnák neki . Sidneynek nem is tervezem hogy elmondom ezt az egész menekülök mert megakarnak ölni dolgot , arról nem is beszélve hogy apuék balesete nem baleset volt és Nick a nagybátyánk. Hú mennyi minden kiderült 1-2 hét alatt...Órák múlva kisebb gyomorgörccsel szálltam le a repülőről , ahogy megcsapott a meleg levegő elkezdett fájni a fejem. El is felejtettem hogy itt más az éghajlat. Kerestünk egy szállodát és Harry kivett egy lakosztályt...lakosztályt...nem tudom felfogni honnan van ennyi pénze úgy hogy még Nicknek is adott kölcsön. Lehet jobb is hogy nem tudom honnan van..Leraktuk a cuccokat és azzal a lendülettel bevonultam a fürdőbe hogy felvegyek valami rövidebb ruhát , viszont amikor beléptem megtorpantam. Ez a fürdőszoba valami nagyon durva...Miután mindent alaposan megnéztem és kicsodálkoztam magam ledobáltam magamról a ruhákat és átöltöztem.

Átfésültem a hajam és alaposan megnéztem a többi helyiséget is. A nappali is eszméletlen volt a hálószobáról nem is beszélve. Kétség nélkül a legdrágább szállodát választottuk. Amint Harry is átöltözött leindultunk a városba , csak összefutunk valahogyan legalább Louissal.
- Amúgy beszéltél mostanában Tomlinsonnal? - kérdeztem miközben épp egy kávézóban ücsörögtünk.
- Nem nagyon..- szögezte le a kérdést és nem is akart bővebb infót adni. A körülményektől eltekintve , hogy miért is vagyunk itt Miami egyszerűen csodálatos. A tengerpart , a fák...maga a város már most imádom. Főleg a napot..hogy nem takarja el semmilyen esőfelhő mint Londonban. Miután megittunk egy kávét átsétáltunk a fél várost de nem láttuk a keresett személyeket. Sötétedésig bóklásztunk reménytelenül...a lábamat már nem éreztem és éhes is voltam , nem akartam nyüszögni Harrynek így inkább magamba fojtottam hisztimet és a szállodáig meg sem álltunk , már beléptünk a bejáraton amikor csipogott a telefonom üzenetet jelezve.

* Fordulj meg *

Ennyiből állt az egész , kérdően Harryre néztem aki velem együtt olvasta a szöveget. Meggondolás nélkül fordult meg majd megfogta a kezem és engem is megfordított. A meglepettségtől még levegőt is elfelejtettem venni. Kirontottam az üvegajtón és megálltam a 4 vendégünk előtt.
- Ti meg mi a jó istent csináltok itt?! - emeltem fel a hangom és kétségbeesetten néztem Harryre. Nincs az az isten hogy belekeverjem ebbe a barátaimat...

20.fejezet

Nem készültem fel , nem vagyok kész újra hogy elmenjek a temetőbe. Minden évben ezen a napon újra összetörök és alig vagyok képes újra összeszedni magam. Most jobban félek , mint eddig ..nincs itt Sidney . Ő volt az aki újra és újra kihúzott a sötétből de most egyedül kell megbirkóznom vele. Felvettem a szokásos ruhát amit mindig ezen a napon hordok és kifésültem rakoncátlan tincseimet.

- Mehetünk? - nyitott be Harry a szobába , utoljára megnéztem magamat a tükörben és beszálltunk a kocsiba és elindultunk Bristolba. A városba ahol 16 évig éltem. Semmi nem változott ezen a helyen amióta elköltöztem , minden ugyanott van és ugyanúgy néz ki. A temetőben egyedül voltunk aminek örültem , nem akartam senkivel találkozni és válaszolgatni a szokásos kérdésekre mint pl. a " hogy vagy? mi van veled? dolgozol? a nővéreddel mivan? " meg ilyesmi. A sírhoz érve észrevettem hogy valaki már járt itt , a mécsesekben égtek a gyertyák és virágcsokrok voltak a sír elé helyezve. Felkaptam a fejem és körülnéztem de senkit sem láttam.
- Itt volt...
- Tudom...beszéltem Louissal. - erre a mondatra összeszorult a szívem , még mindig nem akar velem beszélni. Hát Sidney....remélem már jobban vagy. Ráhelyeztem a sírra a virágot amit útközben vettem és végighúztam az ujjam a sírkőbe vésett neveken. Emlékek jöttek elő és a torkomban egyre nagyobb csomó keletkezett.
- Brooklyn mennünk kell..- Harryre emeltem a tekintetem aki a hátam mögé bámult és láthatóan feszült volt.
- Mi az ? -kérdeztem és megfordultam én is. Nick állt a temető végében egy pisztollyal a fejéhez szorítva mellette egy vele egymagas kopasz fickó és még három ilyen kaliberű pasas. A szívem kihagyott egy ütemet , kétségbeesetten néztem Harryre aki megfogta a karom és behúzott egy terebélyes fa mögé.
- Nem láttak meg..el kell innen tűnnünk.
- Nem hagyhatjuk itt Nicket! - szálltam vele vitába és előhúzott a pulcsija alól egy pisztolyt és a kezembe nyomta.
- Remélem Zayn megtanított normálisan lőni mert most szükséged lesz rá.
- Kik ezek? - kérdeztem és óvatosan kinéztem a fa mögül.
- Gondolom az ember akinek Nick pénzzel tartozik..Ezek szerint nem volt neki elég az amit kapott.
- Megfogják ölni?- kérdeztem kicsit hangosabban mire Harry befogta a számat. Az emberek elindultak a mi irányunkba és valamit beszéltek de nem hallottuk tisztán. Megálltak a szüleim sírja előtt és Nicket a földre taszították. A szívem őrült módra kezdett dobogni és úgy éreztem bárcsak én haltam volna meg a szüleim helyett.
- A következő fog történni rohansz a kocsihoz ahogy csak tudsz én meg valahogy megmentem Nicket.
- Vigyázz magadra ! -  egyszerre indultunk el Harryvel. Úgy rohantam ahogy csak tudtam , menekültem az emberek elől , a lövések zajától és reménykedtem hogy élve fogom viszont látni Nicket és Harryt. Már majdnem elértem a kaput amikor egy mamut nagyságú fickó elém állt.
- Hova  hova cicám? - egy undorító mosolyt villantott és megindult felém. Araszolni kezdtem hátra és felemeltem a fegyverem.
- Ugyan már mindenki tudja hogy nem fogsz lelőni.
- Ne gyere közelebb - mondtam mikor már egy méterre volt tőlem.
- Eljátszadoznék veled de a főnököm azt parancsolta hogy öljelek meg. Kár érted.- mondta és lelőni készült de én gyorsabb voltam és eltaláltam a lábát amitől a földre zuhant. Az egész testem remegett és az ájulás szélén álltam de erőt vettem magamon és a kocsihoz indultam de elkapta a bokámat amitől a földre zuhantam.
- Megfogsz halni mint a családod többi tagja. - magához húzott a földön , teljes erőmből rugdostam és ütöttem de mintha meg se érezte volna. Szart sem érnek az önvédelmi cuccok ebben a helyzetben amit Dean tanított. Már folytak a könnyeim , erősen megragadta a derekamat , a fájdalomtól felsikoltottam és amint olyan közel voltam hozzá megragadta a nyakamat. A levegő elfogyott a tüdőmből és akárhogyan próbálkoztam eredménytelen volt. A kín ahogy levegő után kapkodtam elviselhetetlen volt  , nem volt más választásom megfogtam a pisztolyom és a mellkasához szorítottam mire kitágultak a szemei és elsütöttem a fegyvert. Teste rám esett és végre kaptam levegőt , letaszítottam magamról félholt testét és arrébb gurultam , zokogtam a ruhám véres lett és megöltem egy embert. Összegörnyedtem és nem bírtam abba hagyni a zokogást a testemet pánik és félelem uralta.
- Meg fog ölni mint a szüleidet. - erre a mondatra felfigyeltem és a pasi felé fordultam és odakúsztam hozzá.
- Mit mondtál? - kérdeztem de már nem válaszolt. Még jobban zokogni  kezdtem és nem bírtam felfogni hogy ez történik velem. Harryt és Nicket láttam rohanni felém , Harry a karjaiba kapott és beültetett a hátsó ülésre és beletaposott a gázba. Még hallottam ahogy lőnek ránk de mintha csak képzelődtem volna. Csak zokogtam és nem reagáltam semmire . Nem értettem semmit , amit a pasi mondott ...miért velem történik ez? 1 teljes óra kellett mire megnyugodtam és felbírtam ülni az ülésen . Harry és Nick ruhája vérfoltos volt ahogy az enyém is.
- Jól vagy? - kérdezte Nick mire csak a fejemet ráztam
- Meghaltak? - kérdeztem  és felhúztam a térdeimet a mellkasomhoz.
- A főnököt kivéve mindenki. - közölte Harry és a visszapillantón át rám nézett.
- A pasi...akit lelőttem...azt mondta ők ölték meg a szüleimet..- nehezemre esett kimondani a szavakat. Néma csend honolt a kocsimban a kérdésem után.
- Mondjatok valamit! - keltem ki magamból és újra sírni kezdtem.
- Brooklyn meg kell hogy nyugodj , otthon mindent elmagyarázok..- közölte velem Nick és mintha mi sem történt volna rádiót hallgatva hazamentünk. Harry és Nick sietősen pakolni kezdték a ruháimat és Harry ruháit.
- Mit csináltok?
- El kell mennetek Brooklyn , menjetek amilyen messze csak tudtok mert ha itt maradtok meg fog találni és megöl.
- Nick nem értek semmit! Odaadtad neki a pénzt nem?! Akkor miért csinálja ezt?!
- Ez már rég nem a pénzről szól Brook. Ezt nem értheted!
- Nem !? Akkor légyszíves magyarázd el drágalátos nagybátyám! - ahogy elhagyta a számat ez a mondat Nick abbahagyta a pakolást és kiestek a kezéből a ruháim.
- Ezt honnan tudod?!
- Honnan tudom!? Engem inkább az érdekel hogy miért nem mondtad el! És mit jelentsen az a mondat hogy ők ölték meg a szüleimet!? Lezuhantak egy repülővel! - észre sem vettem hogy kiabálok.
- Brooklyn meg kell hogy nyugodj ígérem mindent elmondok útközben. - Harry a keze közé fogta az arcomat és mélyen a szemembe nézett.
- Mi az hogy te? Te tudsz mindent?!
- Harry nekem dolgozik mindent tud ami velem kapcsolatos. - válaszolta Nick mire csak a fejemet ráztam.
- Van valami az életemben ami nem hazugság? - kérdeztem és a fürdőbe rohantam. Megrémisztett a látványom , a hajam zilált volt a vér már megszáradt a ruhámon és az arcom a kezeimmel és a lábaimmal együtt sáros volt. Levettem magamról a ruhát és beálltam a zuhany alá.
- Brooklyn ez nem a legalkalmasabb időpont a fürdésre! - dörömbölt be az ajtón de nem érdekelt , ma megöltem egy embert az én életemnek már mindegy. Felvettem egy tiszta szettet és a hajamat hagytam magamtól megszáradni.

Amikor lesétáltam a nappaliba a ruháink már bőröndökben sorakoztak . A fiuk a kanapén ültek és láthatóan valami terven dolgoztak.
- Menjetek , amíg ti távol lesztek és megoldom a problémát. Mindent megteszek hogy semmi bajod ne essen. - ölelt át Nick , viszonoztam ölelését és komolyan aggódtam miatta.
- Ha meghalsz már nem lesz senkim. - néztem fel arcára
- Nem fogok meghalni. - mondta és egy puszit nyomott a homlokomra. Bepakoltunk a kocsiba és útnak indultunk.
- Hova szeretnél menni? - kérdezte Harry miközben feltekertem a fűtést hogy megszáradjon a hajam.
- Miamiba..- mondtam és sejtelmesen mosolyogtam mire ő is elmosolyodott és csak rázta a fejét. Tudja miért megyünk oda..mert ismer. Pár perc múlva belekezdett az elkerülhetetlenbe , az igazságba.
- A pasas a temetőben..igazat mondott. A szüleid nem balesetben haltak meg , a repülő nem véletlenül zuhant le. Ki volt tervelve az egész. Apád Nick testvére volt..és olyan dologba keveredtek bele amibe nem kellett volna. Olyan emberrel kötöttek üzletet aki maga jelentette a halált. Az üzlet nem jött össze és a pasas Dreser rengeteg pénzt vesztett amiért apádat és Nicket okolta. Évek óta tart ez a dolog és ha Nick a világ összes pénzét odaadná Dresernek az sem lenn neki elég. Dreser csődbe ment , az utcára került és bosszúszomjas.
- Tehát ha jól értem , Dreser megölte a szüleimet , és Nicket is tönkre akarja tenni.
- Azzal hogy megöli a szeretteit..- fejezte be helyettem a mondatot Harry.
- Tehát én vagyok a következő..