7.fejezet

Parfüm illat csapta meg az orrom és éreztem hogy valaki átölel , ha agyonütöttek volna és elveszíteném az eszméletem is tudnám hogy ki fekszik mellettem.
- Jó reggelt Sidney! - lassan kinyitottam a szemem és felé fordítottam a fejem , könnyek folytak végig az arcán és egyre közelebb fúrta magát hozzám.
- Valami baj van ?- az oldalamra fordultam így pont szembe kerültem vele
- Légyszi ne haragudj rám , elakartam mondani de nem vagyok elég erős ahhoz hogy felidézzem az emlékeimet , tudod hogy szeretlek légyszi ne haragudj rám , el fogom mondani csak adj egy kis időt..
- Jajj ne sírj ! Nem haragszom...- átöleltem és próbáltam megvigasztalni , tudom hogy milyen érzékeny a nővérem és azt is hogy  nem szeret beszélni a magánéletéről. De Melodynak és Louisnak is elmondta ami viszont szarul esett de tényleg nem tesz jót nekünk hogy veszekszünk csak mi maradtunk egymásnak. Emlékszem a szüleim mindig azt mondták hogy nagy a családunk ahhoz képest csak mi vagyunk egymásnak meg Nick amiért hálásak vagyunk nekik. A gyámunk lett , nevel mint a saját gyerekeit és szeretet hozott újra az életünkbe , érezteti újra hogy mi is az a család.
- Tudom mi kell neked.
- Brook nincs kedvem moziba menni utána meg szánalmas dologról beszélgetni egy sütivel magunk előtt.
- Nem is erre gondoltam , hidd el tudom mi kell neked. - felcsillant a szeme és rám nézett.
- Na mi?
- Elrendezed magad , elmegyünk és veszünk egy csomó rózsaszín cuccot és ha akarod a lakást is átalakítjuk . Ez a nap hivatalosan is rózsaszín nap.
- Tényleg?! Jó akkor megyek készülődni! - mintha egy 5 éves gyereknek ígértem volna valami játékot , imádom ezt a lányt. Gyorsan megcsináltam a szokásos reggeli dolgaimat és felraktam egy tök alap sminket (szájfény, szempillaspirál,szemceruza). Gyorsan felöltöztem és már rohantam is le a nappaliba ahol valami csoda folytán Sid már készenlétben állt.

- Mehetünk  ?- kérdeztem de épp hogy tettem egy lépést Sid megállított és alaposan végigmért.

- Ö.. valami baj van?

- Ez neked rózsaszín?

- Azt nem mondtam hogy én is abban leszek..- nagy nehezen beleegyezett és elindultunk. Bezártam az ajtót és örömömre megláttam Joshuát épp a kocsiját szerelte amikor odaköszöntem neki.

- Szia Brooklyn! Hogy vagy? - így megismeri a hangom? Kimászott a kocsi alól és megállapodott a szeme Sidneyen.

- Tok...

- Ó mi jól köszi és te ? Mi a baja a kocsidnak? - beszélhettem én nekik bármit is csak álltak mind a ketten és bámulták a másikat. Vártam egy kicsit hátha megszólalnak de semmi.

- Bocsi de mennünk kell , szia! - megfogtam Sid karját és magammal rántottam. Mintha nem is a földön lenne a kedvenc boltjáig meg sem szólalt amikor azonban meglátta a kirakatot visszatért.

- Ezt a srácot én miért nem ismerem? - állt meg a járda kellős közepén ahol enyhén szólva útban voltunk.

- Ha néha kivinnéd  a szemetet ismernéd..- rákacsintottam és bementünk a boltba. Elakartam indulni ruhát nézni magamnak de Sidney megfogta a karom és magával húzott. Most jön az a rész hogy leülök és kommentálom a ruháit hogy könnyebben tudjon választani de ez necces szokott lenni mert minden jól áll neki. Délutánig rózsaszín cuccok után rohangáltunk és még csak most jön a java. Amint hazaértünk lecseréltük a függönyöket , kiraktuk a rózsaszín virágokat és az illatos rózsaszín gyertyákat. Lecseréltük a lámpaburát így amikor felkapcsoltuk a villanyt rózsaszínűen világított. A szép bordó szőnyeg rózsaszín lett. a falom van jó pár kép rólunk bekereteztetve Sid azt sem hagyhatta ki mindet rózsaszín keretbe rakta. A cserepes virágok cserepe is rózsaszín lett. Amikor végeztünk és körülnéztem hitelen egy barbie házban éreztem magam ez túl sok.

- Sid én..

- Nyugi csak egy nap , olyan szép!! - mosoly ült ki az arcára és lecserélte az asztal terítőt.

- Asszem rosszul vagyok!

- Öltözz full rózsaszínbe! - felmenekültem az egyetlen helyiségbe a házba ahol semmi sem a rózsaszín a szobám , eddig még a fürdő is elviselhető volt de a wc-ülőke le lett cserélve. Asszem ez a rózsaszín nap nem volt olyan jó ötlet. Felvettem a ruhát amit Sid vett nekem sikerült rávennem hogy ne legyen full rózsaszín legyen.

Leballagtam a lépcsőn nem tudom hogy minek kell így kicsípnünk magunkat de egyáltalán nincs hozzá kedvem. Sid percekkel később jött le mint én egy kicsit meglepődtem a ruháján , olyan visszafogott és sima. Ez nem Sidneyre vall.

- Oké , most már elárulod hogy ennek mi értelme van? - kérdeztem de nem válaszolt bement a konyhába majd 2 pohárral és egy üveg pezsgővel tért vissza.

- Ma bulizunk!

- De itthon vagyunk ! Minek kellett átöltöznünk? - sejtelmesen mosolygott és kinyitotta a pezsgőt. Miért van olyan érzésem hogy Sidney kitervelte ezt az egészet? Koccintottunk , ittam egy kortyot és közöltem  nővéremmel hogy kimegyek levegőzni ami részben tényleg a levegő hiány miatt volt részben meg azért mert úgy éreztem magam abban a házban mint valami játék barbie. Kiültem a hinta ágyba és a pezsgő kíséretében a csillagokat nézegettem percekkel később Sidney is kijött mellém , észre sem vettem hogy a mi kis szines napunk alatt besötétedett. Motorzúgást hallottam az utca végéről majd egyre közelebb értek és megállt a 2 motoros a házunk előtt. Sidneyre néztem aki mosolyogva belekortyolt a pezsgőjébe.

- Mondtam hogy bulizunk.

- Sid nem emlékszel mi volt múltkor?

- Nyugi nem hagylak egyedül Harryvel!  - felállt és a kapu felé indult.

- Na gyere már! Jó lesz! - felém nyújtotta a kezét amit kissé vonakodva de megfogtam és elindultunk a fiukhoz.

- Azt hittem már sosem értek ide! - köszöntötte őket Sid és átölelte Louist.

- Sziasztok! - köszöntem majd odasétáltam Harryhez aki végig figyelte a járásom.

- A ház..rózsaszínben világít.- átkarolta a derekam és az arcomra szegezte a tekintetét.

- Valahogyan fel kellett vidítanom a nővérem..

- Ezért vagy rózsaszínben?

- Ohh még nem láttad mi van bent. - ránézett a házra és kissé vonakodva de megindult Louisék után maga után húzva engem is . Kinyitották az ajtót és azzal a lendülettel be is csukták.
- Bocs Sid de én ide be nem megyek . - fordult vissza Lou de Sid megfogta a karját és behúzta. Harryre néztem aki megrántotta a vállát és bement , megfordult a tengelye körül és kiment Louissal együtt.
- Sid bocs de nekem nincs kedvem bulizni...
- Ne csináld már Brook elrontod a kedvemet! - gyalog indultunk el valami házibuliba (szokásosan) ez egy kicsit sok lesz ,majdnem 3 naponta járunk bulizni oké értem én hogy most szar Sidneynek ez a dolog de akkor is.Nem ez a megoldás hogy leisszuk magunkat a sárga földig hetente 2-szer. Valahogy nem lepődtem meg amikor Louis háza előtt találtuk magunkat. A ház előtt minden tele volt eldobált sörösüvegekkel meg poharakkal és már jó pár részeg ember is alkotott ott. Louis bulijai mindig jól sikerülnek.Bementünk a házba ahol több ember volt mint számítottam Sid amint meglátta a táncoló embereket elvett egy pohár piát a konyhából és már ment is táncolni.
- Nem tetszik ez nekem , sok lesz neki Harry.
- Nem lesz sok , tudja hol a határ..
- Remélem... - leültem a kanapéra és abban a percben huppant le mellém Melody.
- Mel! Szia te mit keresel itt? - nagyon meglepődtem honnan tudta hogy buli van?
- Szia Brook! Jöttem a leendő pasimmal!
- Hogy mi ? - mielőtt válaszolhatott volna Zayn megfogta a karját és bevezette a tömegbe. Közben Harry is megérkezett 1-1pohárral a kezében.
- Látod azt amit én látok?
- Hogy mi? - a zene egyre hangosabb lett , ha üvöltenénk egymással se hallanánk a másikat, megfogta a kezem és felvezetett az emeletre és bementünk egy szobába ahol már halk volt a zene.
- Hang szigetelt falak , mi sem hallunk ki és ők sem hallanak be. - ö..ebből gáz lesz , leültem az ágyra és megismételtem amit lent mondtam.
- Láttad Melodyt és Zaynt?
- Láttam..
- Nekem olyan fura hogy így ők ketten együtt.. - Harry amint meghallotta elröhögte magát.
- Nem tudom mivel eteti a csajt Zayn de csak megakarja dugni..- tátott szájjal meredtem Harryre.
- Biztos vagy benne? Csak mert Melody azt mondta....
- Ugyan már Brook ezt még te sem hiszed el!
- De itt van Louis is!
- Louis más..- más? Most már kíváncsi vagyok ...leült velem szembe az ágyra és átadott egy üvegpoharat és az ágy alól kiszedett egy pezsgőt. Hányszor járhatott már itt?
- Miben más? - kérdeztem , láttam hogy elgondolkozik majd oda adta a félig teli poharat és lerakta az üveget.
- Louis az egyetlen aki kinyitja a szívét az emberek felé.  - az egyetlen..súlyos hiba ..Harry egyre közelebb ült hozzám majd kivette a poharat a kezemből és lerakta a földre.
- Tudod Brook.. - ledöntött az ágyra és felém tornyosult.
- Mi sose nyitjuk ki a szívünket senkinek. - az arca milliméterekre volt az enyémtől , ha nem fejezi be tuti valami olyat csinálok amit megbánok.
- Miért nem ? - kérdeztem , elmosolyodott és a szája súrolta a nyakamat.
- Mert akkor sebezhetőek leszünk  , és nekünk nem szabad sebezhetőnek lenni..- többesszámban beszél de tudom hogy igazából róla van szó.. hatalmas kezét végighúzta az oldalamon le a combomig amit már nem fedett ruha anyag. Tenyerét egyre beljebb csúsztatta a belső combomra aminek hatására a légzésem is felgyorsult amit Harry is észre vett. A szája bejárta a nyakamat és tájékát a ruha egyre feljebb csúszott az agyam azt mondta ne de nem bírtam közelebb húztam a fejét és megcsókoltam.Lou rontott be a szobába aminek hatására felakartam ülni így lefejeltem Harryt ami nagyon fájt.
- Bocs skacok de gáz van , Sidney összesett! - hogy mi? Felpattantam és villám sebességgel rohantam le a lépcsőn , Lou elküldött mindenkit a bulinak vége címszóval, lefagytam , ott feküdt a nappali közepén . Mel odarohant hozzá és pofozgatta hátha felébred de semmi , nem tudtam megmozdulni éreztem ahogy a könnyek lefolynak az arcomon de nem bírtam odamenni. Lou felkapta és kivitte az autóba , néztem hogy távoznak az ajtón majd Harry megfogta a kezem és beültetett a kocsiba  Sid fejét az ölembe fektettük és a kórházig próbáltam felébreszteni de semmi egyre jobban sírtam , nem akarom elveszíteni...