Reggel mikor felkeltem Harry már nem feküdt mellettem , a kintről beszűrődő hangok azt bizonyították , hogy már mindenki kint van csak én nem. Nagy nehezen kimásztam az ágyból és kifelé vettem az irányt. Jól gondoltam , már mindenki a kanapén ült és egymás szavába vágva mesélték a saját sztoriukat. Lehuppantam Harry mellé de egy mozdulattal az ölébe húzott és egy puszit nyomott a fejemre.
- Jól aludtál? - kérdezte miközben az arca pár centire volt az enyémtől. A hirtelen közvetlenségtől a gyomrom remegni kezdett , ezt akartam nem?
- Aha , valami olyasmi. Miről beszéltetek?
- Nyugi semmiről nem maradtál le ami a tegnapot illeti. De ha Nina így folytatja Sidney hamarosan el fog ájulni. - a nővérem felé kaptam a fejem aki fal fehér volt miközben hallgatta ahogy Nina beszámol a velünk történtekről.
- Ezt én akartam elmesélni neki. - mondtam csalódottan
- Mi van a lábaddal? - váltott hirtelen témát Harry és a bokámat kezdte vizsgálni.
- Fáj és ahogy láthattad nem tudok ráállni de mindegy..majd meggyógyul.
- Kell neked macit keresni az emeleten sötétben. - nevette el magát mire csak megforgattam a szemeimet. Őszintén..ki nem menne fel ha megkéri rá egy gyerek? Végignéztem a társaságunkon és feltűnt , hogy Louist sehol sem látom. Mindenképpen beszélni szeretnék vele Sidneyről.
- Ha Louist keresed kint van a kocsinál. - mondta Harry , mintha csak olvasna a gondolataimban , gyorsan visszamentem a szobába , felöltöztem és Louis felé vettem az irányt.
Ahogy kiértem a házból kellemes idő fogadott , hozzá tudnék szokni ehhez az éghajlathoz. Louis a kocsinak támaszkodva állt és telefonált. Mikor meglátott lerakta a telefont és mosolyra húzódott a szája.
- Jó reggelt. - mondta és magához húzott.
- Neked is , mit csinálsz itt kint? - dőltem én is neki a kocsinak és közben a házat tanulmányoztam.
- Csak kijöttem egy papírért a kocsiba de nem találtam meg , biztos elraktam valamelyik táskába. Mindegy majd meglesz. Miért jöttél ki? Nem lenne szerencsés ha valaki olyan meglátna.
- Ugyanmár ki látna itt meg ? Látsz valakit az utcában ? Amúgy csak beszélni szerettem volna veled.
- Azt bent is tudunk. - mondta értetlenül , ráemeltem a tekintetem és a nézésemből rájött mit akarok.
- Jaa , Sidney.
- Igen , először tőled akarom hallani , hogy mi van vele.
- Jobban vagy sőt már jól van. Lehetséges , hogy időközben kicsit megváltozott de azt észre fogod venni. Már nagyjából helyrerázkódott belülről de még mindig nem teljesen az igazi. Az elején nagyon nehéz volt vele de aztán napról napra egyre könnyebb lett. Nehezen viselte , hogy nem vagy vele . - jó volt hallani Louis szájából hogy minden rendben van , ha már én nem akkor ő legyen boldog.
- Köszönöm. - húzódott mosolyra a szám
- Mit köszönsz?
- Hogy vagy neki , hogy mellette vagy a legrosszabb helyzetekben is , akkor is ha én nem. Ha te nem lennél...nem is akarok belegondolni.
- Ne köszönd , ezt természetes ha az ember szeret valakit. Szeretem Sidneyt és nincs az az isten , hogy magára hagyjam . Már hozzám tartozik. - miközben beszélt folyamatosan az arcát néztem , hihetetlen ahogy beszél róla. Kisebb hatásszünet után megkérdeztem ami a legelőször az eszembe jutott.
- Akkor most ti ..együtt vagytok vaagy? - kissé félénken kérdeztem , nem akartam hogy valami olyat mondjak amit nem kéne.
- Hát..őszintén megmondva fogalmam sincs. Tudja , hogy szeretem és ahogy észrevetted úgy viselkedünk mint egy pár de nem mond semmit. És nem is erőltetem , nem akarom hogy ezzel az egésszel elrontsak mindent. Nem mondom , hogy jó ez így de egy ideig megfelel....csak nem tudom meddig fogom bírni kétségek között. De ne beszéljünk erről , mi van veled meg Harryvel? - a kérdésre kínosan felnevettem.
- Szerinted kitudok rajta igazodni? Egyszer ilyen , egyszer olyan. Egyszer mintha idegen volnék egyszer mintha a barátnője. Teljesen összezavar , fogalmam sincs hogyan tekint rám. Annyi mindent kipróbáltam már , emlékszel régen milyen volt állandóan rámmászott nemrég konkrétan tálcán kínáltam magam neki és nem , annyi volt a reakciója hogy öltözzek fel. Volt pár nap amikor konkrétan azt hittem , hogy nem is tekint már úgy rám mint régen, úgy mint nőre. Hozzám sem ért és ez teljesen kikészít, tegnap este azt mondta ha kell meghalna értem és nem tudom ez mit jelent nála. Kivagyok készülve..
- Brooklyn értem hogy mi zajlik benned de meg kell értened. Soha egy lány iránt sem érzett ilyet és ez megijeszti. Úgy ismerem mint a tenyeremet , hidd el nem kell attól félned hogy elhidegült tőled . Pont az ellentéte történt. - nem tudtam hogyan reagáljak a hallottakra , jobb lett volna ha inkább nem is mond semmit.
- Srácok kaja van ! Mit enyelegtek itt ? - jött ki Zayn cigivel a szájában.
- Nem enyelegtünk beszélgettünk. - ütöttem meg kicsit a fejét amikor odaért.
- Ó értem , lelkiztetek . De jó , hogy nem előbb jöttem ki.
- Tudod néha elgondolkozom , hogy neked van-e egyáltalán szíved. - mondtam ki amit már régebb óta közölni akartam vele
- Nekem? Szívem? Persze hogy van , én is tudok szeretni csak kicsit mással és máshogyan. Nem a testemben van a baloldalamon hanem a boxeremben.
- Ha Harrynél eljött az a lány nálad is elfog jönni Malik , kíváncsi vagyok akkor mekkora lesz a pofád. - veregette vállon Louis Zaynt amin röhögnöm kellett és befelé vettük az irányt. A konyhában az asztalon már megvolt terítve és a többiek már türelmetlenül várták a kaját. Leültem Harry mellé és abban a pillanatban már hozták is ki nekünk az ebédet. Ugyanis dél volt , észre sem vettem , hogy ennyire elment az idő. Miután mindenki teleette magát újra a kanapén gyülekeztünk és Nick közölte , hogy lassan tovább kéne állnunk. Amíg Nick , Niall , Harry és Zayn elkezdték pakolni a fegyvereket a kocsikba addig Louis elmesélt mindent szóról szóra a tegnapi nappal kapcsolatban. A szívem ütemeket hagyott ki annak hallatán , hogy mekkora veszélynek is tették ki magukat a srácok és mekkora veszélyben volt a nővérem. És ez mind miattam...A mosókonyha felé vettem az irányt ugyanis itt ilyen is van , nem tudtam tovább hallgatni Louist , jobb ha nem tudom az egész történetet. Kiszedtem a szárítóból a ruhákat amit még tegnap mosott ki a házvezető nő.
- Beszélhetünk? - összerezzentem Sid hangjára és mosolyogva felé fordultam.
- Persze , én is beszélni akartam veled. - leraktam a ruhákkal teli lavórt a földre és vártam , hogy mondjon valamit de kínos csend telepedett ránk.
- Valami baj van? - kérdeztem értetlenül és közelebb mentem hozzá. Aggodalom fogott el az arcát látva .
- Brooklyn lehet , hogy terhes vagyok. - ha lett volna valami a kezemben biztos leejtem , megmukkanni sem tudtam a döbbenettől , a szám szólásra nyílt de egy hang sem jött ki a torkomon.
- Az meg mégis hogyan történhetett? - kérdeztem nagy nehezen , valahogy nem éppen erre a beszélgetésre számítottam.
- Most világosítsalak fel hogyan lesz a baba ?! Szerintem te is pontosan tudod.
- Lefeküdtél Louissal?
- Brook ne ragadj le az ilyen kicsi részeknél! Már napok óta rosszul vagyok és kiakarom deríteni mi van velem de Louis egy tapottat sem mozdul mellőlem és nem akarom hogy erről tudomást szerezzen . Semmi sem biztos.
- Arra akarsz kilyukadni , hogy valahonnan szereznünk kell egy terhességi tesztet? - értettem meg végre a szándékát , lehetetlen innét úgy kijutni hogy valaki ne venne észre.
- Csinálnunk kell valamit! Tudom nagyon rossz az időzítés mert nagyon sok megbeszélni valónk van és meg is akarnak minket ölni de ez..ez ...fontos! Tudnom kell , hogy van-e még egy személy akire vigyáznunk kell. - megértem Sidneyt , ebben a helyzetben nagy hatással lenne mindenre egy baba.
- Nyugi megoldjuk , valahogyan eljutunk a városközpontba. - Gyorsan átnéztünk mindent a házban , hátha valahol találunk egy tesztet de hiába. Miért lenne egy nőtlen pali házában terhességi teszt?! Feltűnés nélkül felmentünk és kinéztünk a ház elé , sehol se láttunk senkit biztos a fegyverraktárban vannak vagy minek nevezzem azt a szobát , Sidneyel egymásra néztünk és rohanni kezdtünk Harry kocsija felé már amennyire én futni tudtam a bokámmal. Szinte úgy ugrottunk be a kocsiba és ahogy sejtettem a kulcs a helyén volt. Beindítottam a motort és beletapostam a gázba.
- Ha valaki nem öl meg út közben , ha hazaértünk megteszik a fiuk.- mondta lihegve a nővérem és egyik pillanatról a másikra elfehéredett.
- Sidney! Sidney jól vagy? - és abban a pillanatban a szája elé kapta a kezét és félrerántottam a kormányt. Nyílt az ajtó és nem bírta tovább. Amíg Sid kihányta a lelkét és azon gondolkoztam , hogy mi lesz ha tényleg terhes. Louis lenne a világon a legboldogabb ember ha Sidneyel közös gyerekük lenne , abban nem kételkedem hogy jó apa lenne-e de mivan a nővéremmel? Ő is ugyanúgy érez mint Lou? És igen , itt tartunk hogy erről kéne vele beszélgetnem nem pedig elszökni terhességi tesztért.
- Megvagyok , mehetünk. - kapott be egy marék mentolos cukorkát amit a zsebéből vett elő. Bementünk minden utunkba kerülő boltba hátha árulnak azt ami nekünk kell de nem jártunk szerencsével.
- Már több mint fél órája eltűntünk otthonról , már biztosan keresnek minket.- sóhajtott fel a nővérem és lehajtotta a fejét.
- Nem adjuk fel , még megnézünk pár boltot aztán hazamegyünk. - fogalmunk sem volt hol kellene terhességi tesztet venni , eddig még nem jutottunk el annak idején anyával. Istenem de jó lenne ha itt lenne velünk. Leparkoltam a következő bolt elé és vártam amíg Sid bemegy. Pár perc múlva hatalmas mosollyal lépkedett ki a boltból és ült vissza a kocsiba.
- Megvan! El se hiszem! - nyugodtunk meg kicsit mindketten és visszafele vettem az irányt. Még szerencse , hogy nem bonyolult az út és könnyedén megjegyeztem.
- Felkészültél? - kérdeztem mikor bekanyarodtam az utcába.
- Erre nem lehet felkészülni. - kivette a doboz tartalmát és a pólója alá rejtette , így kevésbé feltűnő. Mindenki a ház előtt tömörült és láthatóan kiabáltak egymással. Félve néztem Sidre aki ugyanolyan tekintettel bámulta a kis csoportot. Lassan lehúzódtam a ház elé és minden szempár ránk szegeződött. Egyszerre szálltunk ki a kocsiból és nem kellett 10 másodperc Harry már mellettem volt és kezdte a fejmosást vele együtt még Nick aki torka szakadtából üvöltött.
- Mégis mi a francot képzeltek ?! Hol voltatok?! Csak úgy szó nélkül elmentek kocsikázni ? Normálisak vagytok ti ?! - hallottam a hasonló mondatokat minden irányból amikor észrevettem , hogy Sidney megint sápadni kezd és egyszer csak rohanni kezd be. Így minden tekintet rá terelődött. Louist váratlanul érte hogy beszéd közben otthagyták és ő is rohanni kezdett be.
- Louis várj! - kiáltottam utána és faképnél hagyva mindenkit iramodtam meg a nővérem után amilyen gyorsan csak tudtam , nem érdekelt a fájó bokám , Louisnak nem szabad megtudnia semmi.
- Brooklyn azonnal gyere vissza! - hallottam Harry hangját de nem érdekelt , a házba érve már hallottam ahogy Louis dörömböl a fürdőszoba ajtón amit Sid zárt be előtte.
- Fejezd be a dörömbölést! Louis kérlek szépen hagyj magunkra.
- Mi az ördög folyik itt Brooklyn?! Tudjátok ti mit éreztünk mindannyian amikor eltűntetek?! Fogalmatok sincs mi zajlott le bennünk és még arra kérsz hogy menjek el innét? El nem mozdulok innét amíg meg nem tudom mi a baja Sidneynek.
- Nincs semmi baja , csak egy kicsit rosszul van , kérlek Louis menj innét és had menjek be hozzá.- könyörgő tekintetem nem sok hatást ért el de amikor Sidney megszólalt és ő mondta Louisnak , hogy menjen el az nagy nehezen megtette a hatást és elment. Hallottam ahogy kattan a zár és benyitottam , Sidney a földön ült a falnak támaszkodva és a tesztet szorongatta a kezében.
- Megcsináltad? - tettem fel a kérdést miután magunkra zártam az ajtót. Rám emelte gyönyörű szemeit és egy mosoly terült szét az arcán miközben átnyújtotta a tesztet ami negatívat mutatott. Leültem mellé a földre és hihetetlenül megkönnyebbültem.
- Akkor mitől hánysz folyamatosan? - kérdeztem mire csak megvonta a vállát.
- Fogalmam sincs , lehet gyomorideg vagy csak valami vírus. - a fejét a vállamra hajtotta és felsóhajtott.
- Azt hittem amikor meglátom majd az eredményt akkor örülni fogok neki de nem az történt amire számítottam..Brook én csalódott voltam. Tudom hogy ebben a helyzetben a kisbaba csak púp lenne a hátunkon de mégis..azt hiszem legbelül én reménykedtem benne hogy a teszt pozitív lesz.
- Szereted Louist ?- tettem fel a kérdést aminek a válaszára már mióta várok. Csönd telepedett ránk és kimondta.
- Sose hittem volna hogy lehetséges ennyire szeretni egy embert.
- Miért nem mondod el neki? Kétségek között hagyod és ez felemészti. El kell neki mondanod Sidney.
- Tudom...- felálltam a földről és magammal húztam őt is.
- Itt a lehetőség , ne szalaszd el , nem kell attól félned , hogy faképnél hagy , tisztában vagy azzal hogy hogyan érez irántad. - bólintott és szorosan átöleltük egymást.
- Annyira hiányoztál hugi.
- Te is nekem.- mondtam és hosszas ölelkezés után kimentünk a fürdőből. Mindenki szokásosan a kanapén ült . Nem kiabáltak velünk , de ahogyan ránk néztek szinte megöltek. Sidney felhúzta Lout a kanapéról és elvonultak.
- Csak , hogy tisztázzuk nincs semmi komoly baj ugye? - kérdezte Nick mire halvány mosoly jelent meg az arcomon.
- Most már nincs és ígérem soha többet nem csinálunk ilyet de kérlek ne kelljen megmagyaráznom . Nem lehetne hogy elfelejtjük az egészet és túllépünk rajta?- senki sem mondott semmit így ezt beleegyezésnek vettem.
- Na akkor lassan induljunk tovább. - állt fel Nick és mindenki megindult utána csak én és Harry maradtunk , tudtam hogy beszélni akar velem. Csak ült a kanapén és bambult maga elé , mély levegőt vettem és beleültem az ölébe.
- Sajnálom. - mondtam ki őszintén mire csak rosszallóan megrázta a fejét.
- Miért csinálod ezt velem Brooklyn? El se tudod képzelni mit éreztem akkor amikor eltűntetek és nem találtalak sehol. Még sosem ijedtem meg ennyire. Azt hittem rátok találtak és elvittek titeket , hogy soha nem látlak többé. Nem fogod fel hogy az ilyen kis húzásaiddal az őrületbe kergetsz? A sírba fogsz vinni. Miért mentetek el egyáltalán?
- Azt nem mondhatom el mert Sidney megkért rá.
- Értem..de akkor se csináljatok ilyet soha többet. - átölelte a derekam és szorosan magához húzott. A nyaka köré helyeztem a kezem és én is átöleltem. Mennyit vártam én az ilyen pillanatokra , hihetetlen érzés. Pár percig meg sem mozdultunk aztán felálltam és a kezénél fogva felhúztam a kanapéról. Nem engedte el a kezemet , hanem összekulcsolta ujjainkat és így mentünk ki. Nem lehetett levakarni a fejemről az idétlen vigyort amin Harry csak röhögött és egy puszit nyomott a homlokomra. Megköszöntünk mindent a fickónak akinek még mindig nem tudom a nevét és beszálltunk Harryvel a kocsijába. Hozzánk csatlakozott még Louis , Sidney és Nina míg Nickkel ment Zayn , Melody és Niall.
- Van konkrét úti cél? - fordultam Harry felé.
- Nick Atlantába akar menni de most az a lényeg , hogy messziről kerüljük el Jacksonvillet. Minnél előbb oda kell érnünk így nem állunk meg sehol semmiért. 6 óra az út bírjátok ki. - állított kész tények elé minket. Meddig fog ez az egész tartani?? Az úton senki nem szólalt meg , vagy az ablakon bambultunk ki vagy belemerültünk a saját gondolatainkba. Már 3 órája utaztunk és nem tudtam hogyan üljek , mindenem fájt és addig kecmeregtem amíg a lábammal bele nem rúgtam valamibe mire Harry is odakapta a fejét. Mikor megláttam mibe is rúgtam bele hirtelen levegőt is elfelejtettem venni. Oldalra fordítottam a fejem , Harry kikerekedett szemekkel nézte a dobozt amit Sidney a kocsiba hagyott. Annyira törekedett a terhességi teszt elrejtésére , hogy a dobozát a kocsiban hagyta. Harry rámnézett és már szólásra nyitotta a száját mire csak hevesen ráztam a fejemet és kisebb mozdulatokkal jeleztem a hátul ülő problémát mire csak megforgatta a szemeit és a néma kommunikációnk abbamaradt. Minden olyan gyorsan történt...a másik sávból egy kocsi áttért a mi sávunkba és az előttünk lévő kocsiba ütközött , Harry elrántotta a kormányt és mi is átsodródtunk a másik sávba ,Sidney sikításától visszhangzott a beltér, egy kocsi nekiment a mi autónk hátuljának amitől pörögni kezdtünk és egyenesen az árokban találtuk magunkat.
- Mindenki megvan? - kérdezte Harry és hátrafordult miközben én káoszt néztem körülöttünk , teljesen lesokkoltam, több kocsi is egymásnak ment . A szememmel mindenhol Nickéket kerestem , már kezdtem bepánikolni amikor megláttam a kocsit. A szívem őrült erővel kezdett dobogni és pillanatok alatt kiszálltam a kocsiból és amilyen gyorsan csak tudtam rohantam a fejtetőn álló kocsihoz. A könnyeim záporoztak és végigfolytak az arcomon , mielőtt a kocsihoz értem volna valaki elkapott hátulról és elvitt a kocsitól és a szemem láttára vitték el a mentősök a családom másik részét. Mikor megláttam milyen állapotban vannak a földre zuhantam és erősebb sírás tört rám , nem..ez nem történhet meg.
