1.fejezet

Sziasztok!!Meghoztam az első részt remélem jól sikerült , jó olvasást! ;)

Senkinek nem kívánom azt a napot, amikor ott áll talpig feketében , könnyek között a temetőben. Senkinek nem kívánom azt, hogy ilyen fiatalon és tapasztalatlanul veszítse el azokat az embereket akik nevelték őt és nővérét. Azt hogy elveszítse 2 szeretett szülőjét ..

-      Brooklyn haza kell mennünk…

-      Miért? Miért Sid?

-      Brook ezt hozta a sors….3 napja volt a temetés azóta minden nap itt töltöd az idődet  , fáj ..nagyon is, de tovább kell lépnünk . Emlékszel mit mondott mindig anya?

-       Bármit is hoz, a sors mi mindig itt leszünk egymásnak. – mondtuk egyszerre és egymást ölelve hazaindultunk. Kihalt volt minden, sehol egy lélek csak 2 gyászoló testvért lehetett látni . Leültünk egymással szembe a kanapéra és szótlanul pityeregtünk .

-      El kell mennünk Nickhez!

-      Kihez?

-      Nem emlékszel rá nagyon kicsi voltál, amikor utoljára itt járt. Ő az utolsó esélyünk, apa jó barátja volt…

-      Emlékszem meséltél már valamit róla de Sid ő Londonban él!

-      Tudom , pakolj, megyünk Londonba.

-      Át kéne gondolnunk ezt az egészet, nem állíthatunk csak úgy oda , és ha nem lesz ott? Akkor kint maradunk az utcán…

-      Van egy bárja a Red, oda megyünk.. – nem tehettem mást Sid a fejébe vette ezt a dolgot és sehogy sem tudom megállítani. Összepakoltuk a cuccainkat, fogtam a gitárom és még vettem egy utolsó pillantást a kis otthonunkra, ami egy picit vicces mert a fele ház rózsaszín a másik fele meg fehér egy kicsit tükröződik a személyiségünk. Ebben a házban nőttünk fel rengeteg dolog,emlék köt ide hiányozni fog…

-      Sid ez nem jó ötlet…

-      Hidd el Brook minden rendben lesz! – kételkedve ültem fel a vonatra, hiszen még is csak egy több mint 10 éve nem látott pasi után megyünk. Pár óra utazás után végre leszálltunk, már sötét volt csak az utca lámpái világítottak. Őszintén megmondva egy kicsit ijesztő volt ….

-      Sid tudod, merre kell menni?

-      Honnan tudnám ?Majd megkérdezzük valakitől.

-      De nincs az utcán senki!

-      Akkor csak megyünk, aztán hátha velünk van a szerencse és valaki az utunkba téved. – hát ez is lett már több mint fél órája gyalogoltunk mikor végre szembe jött velük egy egész normálisnak tűnő fiatal lány.

-      Hello! Bocs egy Red nevű bárt keresünk , nem tudod véletlenül, hogy merre van?

-      Véletlenül ott dolgozom , sziasztok Melody vagyok, gyertek velem . – elindultunk a lánnyal , hosszú szőke haja a derekáig ért , fekete miniszoknyát ,  tűsarkút és sima fehér toppot viselt. Sid egész jól elbeszélgetett vele kiderült, hogy Nick biztosan hogy ott van és hogy totálisan rossz irányba mentünk , ha  jobbra fordultunk volna 10 perc alatt ott lettünk volna , király… A bár az utca sarkán volt , messziről lehetett látni a kivilágított piros Red feliratot , ebben az utcában már egy kicsit több ember volt és hallani lehetett a zenét is. A bár szinte teli volt, akármerre néztem mindenhol ember , amúgy elég kis takaros hely volt a legvégében biliárdasztal , csócsó , és dárc . Oldalt egy kicsit arrébb egy kisebb színpad ahol most éppen egy rock banda játszott. Meg ugye asztalok, székek és a pult, de amin a legjobban megakadt a szemem a pult mögött lévő polcok egyikén lévő kép , amin apa, anya , és mi voltunk.

-      Sid nézd….. – a képre mutattam és az arc kifejezéséből nézve ő is meglepődött. Melody is arra nézett amerre mi , ránk nézett és tátott szájjal meredt hol a képre hol ránk. Megfogta a karunkat és behúzott az irodába. Egy pillanatra a tömeg felé néztem, pont elkaptam egy fiú tekintetét egy kicsit punkos beütése volt de nem nagyon, belekortyolt a sörébe és tovább állta a tekintetem. Rám kacsintott én meg rákvörös fejjel behúztam a csajok után.Nick valami papírokat töltött ki, nem vett észre minket ,  Melody megköszörülte a torkát mire felnézett. Alaposan végigmért minket, aztán elénk lépett . Halványan elmosolyodott és átölelt mind a kettőnket.

-      Brooklyn! Sidney ! Jó titeket újra látni, mi szél hozott ide titeket? – Melody kilépett az ajtón , Sid mindent elmesélt töviről hegyire , szegény Nick elkezdett sírni, ami egy kicsit fura volt de amint hallottam nagyon szoros volt a barátságuk apuval.

-      Értek mindent lányok, szerzek nektek lakást , Sid neked tudok itt munkát adni , Brook neked meg mindenképpen be kell fejezned az iskolát.

-      Szó sem lehet róla , én is dolgozni akarok….- erre a kijelentésemre heves vitába szállunk, de én győztem nem tudnak mit csinálni vagy itt dolgozok , vagy máshol. Míg Sidney és Nick megbeszéltek pár dolgot én kimentem és megpróbáltam segíteni Melodynak , elmutogatott mindent és elég jól ment.

-      Hello szépség!

-      Szia mit adhatok?- próbáltam nem nagyon megbámulni de nem ment , nagyon jól nézett ki göndör fürtök , zöld szem és a lélegzetelállító mosolya és gödröcskéi.

-      Azon nem gondolkodnék sokat hogy mit kérek , amúgy Harry vagyok Harry Styles. – egy perverz mosoly kíséretében felém nyújtotta a kezét én meg mit sem sejtve megráztam és bemutatkoztam.

-      Brooklyn Jones. – amint Mel észrevett minket megfogta a karom és elrángatott.

-      Tudod te hogy most mekkora hülyeséget csináltál?!

-      Ö…kéne? Csak bemutatkoztam.

-      - Brooklyn….Ahh tudtam hogy baj lesz ha nem maradok melletted na jó elég legyen Stylesről most annyi hogy nem fog leszállni rólad és – a mondandóját Nick szakította félbe hogy megyünk és elindultunk az új otthonunkba.

  10 perces kocsikázás után egy nagyon szép kertes házhoz értünk, mindenhol virágok és fa . Belülről is ugyanolyan szép volt hatalmas konyha ,fürdő, nappali fehér falak és az emeleten 2 szoba  . Nick hagyta, hogy felfedezzük a házat addig ő elment bevásárolni. Leraktam az egyik szoba közepére a bőröndöm és végighúztam a kezem az ablakpárkányon, poros kétség nélkül poros. Halk lépteket hallottam mögöttem Sidney jött be és nézett alaposan körbe.

-      Fehér, minden fehér át kell festenünk mindent rózsaszínre!!!

-      Az felejtős drága nővérkém az én szobám nem lesz rózsaszín!!! – mondtam félig komolyan félig pedig röhögve,19 éves …19….