4.fejezet

Harry azt mondta mindjárt jön, fogalmam sincs, hogy hova ment valahova az emeltre. Leültem a kanapéra és írtam egy Sms-t Sidnek hogy minden rendben van, és nem kell félnie. Pár perc múlva egy nagy tál chipsel és rengeteg filmmel tért vissza.

-     Na, mit nézzünk?

-     Mit akarsz? – mindenféle film volt, amit ellehet képzelni akció, horror, mese (?)  thriller stb..

-     Amúgy fél óra és Louisék is itt lesznek, szóval szerintem addig ne kezdjük el semmit nézni.

-     Louisék?

-     Igen, Louis meg Sidney…- nagyon meglepődtem, nekem ezt mikor akarta elmondani Sidney? Ja, tényleg..el is felejtettem, hogy lassan már egy 1 éve nem tudok semmit. Egész jól elbeszélgettünk addig kiderült, hogy Harrynek rengeteg oldala van és most az aranyos, vicces, megértő oldalát mutatja. Eddig 2 oldalát ismerem és őszintén megmondva sosem hittem, hogy egy embernek lehet ennyi oldala. Ami én elmeséltem neki minden gondomat,bajomat, a szüleimet és Sidneyt meg úgy mindent, ami hirtelen eszembe jutott fura, hogy ezeket a dolgokat pont Harrynek mondom el. Mire befejeztem a monológomat és megkérdeztem, hogy vele mi van megjöttek a többiek. Sidney duzzogva huppant le mellém és még csak véletlenül sem nézett Louisra.

-     Mi a baja?- kérdeztem, de válaszul Sidney megfogta a karom és behúzott a konyhába fogalmam sincs, hogy honnan tudta, hogy itt van, de szerintem csak bejött az első ajtón, amit talált.

-     Brook ez nem igaz! Én nem akartam eljönni nincs semmi kedvem az egészhez, de persze Louisnak sikerült rávennie és…és…- rám nézett és amint meglátta, hogy milyen fejet vágok befejezte a mondandóját.

-     Haragszol igaz?

-     Szerinted?- ennyi volt a mondandóm számára otthagytam és visszamentem a fiukhoz. Harry pont rakott be egy cd-t Lou meg elhúzta az összes függönyt és lekapcsolta a villanyokat így csak a tv világított. Lehet, hogy a fiuknak egy kicsit kínos volt a szitu ugyanis Sidneyel a lehető legtávolabb ültünk, vagyis én a kanapé jobb ő meg a bal szélére a fiuk meg közénk és még csak véletlenül sem szóltunk egymáshoz lehet, hogy egy kicsit gyerekes, de ez van. Amikor leesett, hogy a fiuk horrort raktak be automatikusan közelebb csusszantam Harryhez. Azt rólam tudni kell, hogy nagyon szív bajos vagyok még egy kis nyikorgás is a sírba tud vinni. Minden apró nesztől megijedtem, amin a többiek csak röhögtek de Sidney sem volt különb neki elég volt egy kis vércsepp és már ment is hányni. Egyáltalán nem akartam végignézni a filmet nem tudom mi volt a címe, de az bőven elég hogy horror és nagyon, nagyon ijesztő. Harryt egyre jobban zavarta, hogy ennyire félek ennek örömére egyre közelebb húzott magához még jó, hogy sötét volt így nem látszott a paradicsom vörös fejem. A filmben valami idegesítő zene volt, ami akkor szokott menni, amikor baj lesz, a főszereplő rárakta a kezét a kilincsre és ekkor csöngettek. Csöngettek, egy hatalmasat sikítottam és beleugrottam Harry ölébe és a nyakához fúrtam a fejem. Lou leesett a kanapéról a röhögéstől, csak Sidneynek volt annyi esze hogy kinyitja és behozza a pizzát. Már az asztalon volt a kaja, de én még mindig hulla sápadtan meredtem magam elé és öleltem Harryt mintha az életem múlna rajta.

-     Brook értem én hogy félsz, de már szinte alig kapok levegőt, nem mintha nem tetszene ez- mutatott végig rajtunk.

-     De éhes vagyok. – mondta és egy mozdulattal visszahelyezett a kanapéra. Te jó isten! Brooklyn szedd össze magad és nehogy elpirulj, mert most mindenki látná. 20 perc alatt kivégeztük a pizzát és újraindítottuk a filmet, semelyikünknek nem volt gusztusa horror közben enni. Másfél óra szenvedés után végre vége lett a „filmnek” és kivilágítottam a lakást, minden lámpát felkapcsoltam, amit csak lehetett és elhúztam a függönyöket.

-     Menjünk mocizni! – persze Lou ötletébe Harry is belement így kénytelen voltam felülni mögé, őszintén egy kicsit féltem, de ez mellékes.. Fél óráig mentünk Louisék után aztán Harry bekanyarodott egy mellékutcába.

-     Hova megyünk? – nem válaszolt csak ment, mint a barom a házak kezdtek fogyadozni és már csak egy poros úton mentünk aztán azon kaptam magam, hogy egy dombon állunk és a sötétben kivilágított Londont nézzük. Hm…Harrynek van romantikus oldala is?

-     Fáj a gerincem…

-     Nem én voltam! Esküszöm ártatlan vagyok!!- mondtam felemelt kézzel, egy kicsit megijedtem hátha miattam fáj neki, de csak jól kiröhögött.

-     Ártatlan? Te?! Jó vicc..

-     Most miért? – kérdeztem ledöbbenve és felé fordultam.

-     Először is hidd, el a vizes fehér ing semmit nem takar…- először nem értettem, de aztán rájöttem a kocsiban mikor múltkor hazavitt… Jajj ne..

-     Másodszor az ártatlan lányoknak nincsen piercingjük a köldökükben,de ez még szolid…- magához rántott, féltem, hogy meghallja a szívem dobogását, ami egy kicsit ciki lenne…

-     Dee a nyelvükben az már merész. - tette hozzá nagyon halkan a fülembe suttogva, nem tudtam elképzelni, hogy honnan tudhatja, hogy ott is van aztán eszembe jutott a buli és a csók.

-     És! Ha már itt tartunk, az ártatlan lányok nem csináltatnak tetkót a hátukra - itt végig simított a gerincemen, hogy egy kis távolság legyen közöttünk próbálkozás képpen a mellkasára raktam a kezem, de semmit nem ért, megszólalni nem tudtam így csak hallgattam, amit mond.

-     És még szüzek…- felém hajolt meg akart csókolni, de mentés képpen elődrukkoltam a szerintem legjobb ötlettel. Eltoltam magamtól és összefont karral méregettem.

-     Emlékszel még a szabályokra? – értetlen arckifejezéssel nézett rám aztán felnevetett.

-     Emlékeztesselek rá? – kérdeztem, de cseszett a szabályokra ugyanúgy odahúzott magához és a város felé fordított.

-     Hidd el, nem felejtettem el…
-  Szerintem kettőnknek teljesen mást jelent az ártatlan szó ! - mondtam és felé fordultam
-  Lehet de az enyém izgibb - mondta és egy mosolyt küldött